Psalm 95: Difference between revisions
mNo edit summary |
(add General information) |
||
Line 1: | Line 1: | ||
{{Psalm legend|95|115|75}} | {{Psalm legend|95|115|75}} | ||
==General information== | ==General information== | ||
The most commonly used Invitatory, sung before the first office of the day. | |||
==Settings by composers== | ==Settings by composers== | ||
{{Top}} | {{Top}} |
Revision as of 15:54, 13 September 2021
P S A L M S — 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 |
General information
The most commonly used Invitatory, sung before the first office of the day.
Settings by composers
|
|
Text and translations
Clementine Vulgate (Psalm 94)Latin text1 Laus cantici ipsi David. Venite, exsultemus Domino; jubilemus Deo salutari nostro; |
Church of England 1662 Book of Common PrayerEnglish text1 O come, let us sing unto the Lord: let us heartily rejoice in the strength of our salvation. |
King James VersionEnglish text1 O come, let us sing unto the Lord: let us make a joyful noise to the rock of our salvation. |
Luther's translationGerman text1 Kommt herzu, laßt uns dem HErrn frohlocken und jauchzen dem Hort unsers Heils! |
Metrical 'Old Version' (John Hopkins)English text1 O come, let us lift up our voice, |
Metrical 'New Version' (Tate & Brady)English text1 O come, loud anthems let us sing, |
Metrical version by Isaac Watts: Short MetreEnglish textCome sound his praise abroad, |
Metrical version by Isaac Watts: Common MetreEnglish textSing to the Lord Jehovah's name, |
Metrical version by Isaac Watts: Long MetreEnglish textCome, let our voices join to raise |
Káldi fordítás (94. zsoltár)
Hungarian text
Dávid dicsérő éneke.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek.
Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött.
Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat.
Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott.
Mert ő a mi Urunk Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket,
mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában, hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám: Ezek szivökben mindenkor tévelygenek.
És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba.