Psalm 102: Difference between revisions
m (Text replacement - " " to " ") |
|||
Line 76: | Line 76: | ||
{{Vs}} et opera manuum tuarum sunt caeli. | {{Vs}} et opera manuum tuarum sunt caeli. | ||
{{Vs|27}} Ipsi peribunt, tu autem permanes; | {{Vs|27}} Ipsi peribunt, tu autem permanes; | ||
{{Vs}} et omnes sicut vestimentum veterascent. | {{Vs}} et omnes sicut vestimentum veterascent. | ||
{{Vs}} Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur; | {{Vs}} Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur; | ||
{{Vs|28}} tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient. | {{Vs|28}} tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient. | ||
Line 143: | Line 143: | ||
{{Vs}} they all shall wax old as doth a garment; | {{Vs}} they all shall wax old as doth a garment; | ||
{{Vs|27}} And as a vesture shalt thou change them, | {{Vs|27}} And as a vesture shalt thou change them, | ||
{{Vs}} and they shall be changed: | {{Vs}} and they shall be changed: | ||
{{Vs}} but thou art the same, and thy years shall not fail. | {{Vs}} but thou art the same, and thy years shall not fail. | ||
{{Vs|28}} The children of thy servants shall continue: | {{Vs|28}} The children of thy servants shall continue: | ||
Line 185: | Line 185: | ||
Do thou, O Lord, attend; | Do thou, O Lord, attend; | ||
To thy eternal throne of grace | To thy eternal throne of grace | ||
Let my sad cry ascend. | Let my sad cry ascend. | ||
O hide not thou thy glorious face | O hide not thou thy glorious face | ||
In times of deep distress; | In times of deep distress; | ||
Incline thine ear, and, when I call, | Incline thine ear, and, when I call, | ||
My sorrows soon redress. | My sorrows soon redress. | ||
Each cloudy portion of my life | Each cloudy portion of my life | ||
Line 236: | Line 236: | ||
Are like an evening shade; | Are like an evening shade; | ||
My beauty does, like wither'd grass, | My beauty does, like wither'd grass, | ||
With waning lustre fade. | With waning lustre fade. | ||
But thy eternal state, O Lord, | But thy eternal state, O Lord, |
Revision as of 20:33, 22 November 2020
P S A L M S — 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 |
General Information
Verse two appears in the Liber usualis as the alleluia verse for Pentecost XVII (OT 23 in the 1970 Missal). Verses 2 & 3 appear to have been used together as an offertory for Wednesday in Holy Week.
Settings by composers
|
|
See Domine exaudi orationem meam for settings of vv. 2-3 as the offertory for Wednesday in Holy Week.
Text and translations
Clementine Vulgate (Psalm 101)Latin text1 Oratio pauperis, cum anxius fuerit, et in conspectu Domini effuderit precem suam. |
Church of England 1662 Book of Common PrayerEnglish text The prayer of the poor man, when he was anxious, and poured out his supplication before the Lord. |
Káldi fordítás
Hungarian text
A szegény imádsága, midőn szorongattaték, és az Úr színe előtt kiönté könyörgését.
Uram! hallgasd meg imádságomat, és az én kiáltásom jusson hozzád.
Ne fordítsd el tőlem a te orczádat; a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet; a mely nap segítségűl hílak téged, azonnal hallgass meg engem.
Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, és tetemeim mint a forgács elszáradnak.
Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
Az én nyögésem szava miatt csontom húsomhoz ragadott.
Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén.
Virasztok és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn.
Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
Mert a kenyeret hamuban eszem, és italomat sírással vegyítem
a te haragod és boszankodásod miatt; mert fölemelvén, levetettél engem.
Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, és én mint a széna elszáradok.
Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Te fölkelvén, könyörűlni fogsz Sionon; mert ideje, hogy rajta könyörűlj, mert eljött ideje.
Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, és romján sajnálkoznak.
És a népek félni fogják a te nevedet, Uram! és a föld minden királyai a te dicsőségedet.
Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, és láttatni fog az ő dicsőségében,
az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, és nem veti meg azok könyörgését.
Irassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat;
mert letekintett az ő szent magasságából; az Úr mennyből a földre tekintett:
hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, és föloldja a megöltek fiait:
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, és az ő dicséretét Jerusalemben,
midőn a népek és királyok egybegyűlnek, az Úrnak szolgálandók.
Erre felelt neki ő életereje javában: Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
Ne szólíts ki engem napjaim felén; a te esztendeid nemzedékről nemzedékre.
Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek kezeid alkotmányai.
Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak;
te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, és ivadékuk megmarad mindörökké.
Metrical 'New Version' (Tate/Brady)
English text When I pour out my soul in pray'r, |
All day by railing foes I'm made |
The name and glory of the Lord |
Lord, end not thou my life, said I, |
Metrical paraphrases by Isaac Watts, 1719
English text PART 1, vv. 1-13, 20, 21 |
|
PART 2, vv. 13-21 |
PART 3, vv. 23-28 |