Psalm 9

From ChoralWiki
Jump to navigation Jump to search
Table of Psalms             <<   Psalm 9   >>
















General information

The Vulgate bible follows the Septuagint in combining psalms 9 and 10 into one; see Psalms#Note_on_the_different_numbering_of_the_Psalms.

Settings by composers

Settings by composers (automatically updated)

  For settings of vv. 2-3, with verses from other psalms included, see Confitebor tibi Domine in toto corde meo.

Text and translations

Clementine Vulgate (Psalm 9a)

Latin.png Latin text

1  In finem, pro occultis filii. Psalmus David.
2  Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo; narrabo omnia mirabilia tua.
3  Laetabor et exsultabo in te; psallam nomini tuo, Altissime.
4  In convertendo inimicum meum retrorsum; infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
5  Quoniam fecisti judicium meum et causam meam; sedisti super thronum, qui judicas justitiam.
6  Increpasti gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in aeternum,
et in saeculum saeculi.
7  Inimici defecerunt frameae in finem, et civitates eorum
destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu;
8  et Dominus in aeternum permanet. Paravit in judicio thronum suum,
9  et ipse judicabit orbem terrae in aequitate: judicabit populos in justitia.
10  Et factus est Dominus refugium pauperi; adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.
11  Et sperent in te qui noverunt nomen tuum,
quoniam non dereliquisti quaerentes te, Domine.
12  Psallite Domino qui habitat in Sion; annuntiate inter gentes studia ejus:
13  quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est; non est oblitus clamorem
14  Miserere mei, Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis,
15a  qui exaltas me de portis mortis,
15b  ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiae Sion:
16a  exultabo in salutari tuo.
16b  Infixae sunt gentes in interitu quem fecerunt; in laqueo isto quem absconderunt comprehensus est pes eorum.
17  Cognoscetur Dominus judicia faciens; in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
18  Convertantur peccatores in infernum, omnes gentes quae obliviscuntur Deum.
19  Quoniam non in finem oblivio erit pauperis; patientia pauperum non peribit in finem.
20  Exsurge, Domine; non confortetur homo: judicentur gentes in conspectu tuo.
21  Constitue, Domine, legislatorem super eos, ut sciant gentes quoniam homines sunt.

King James Version

English.png English text

1  I will praise thee, O Lord, with my whole heart: I will shew forth all thy marvellous works.
2  I will be glad and rejoice in thee: I will sing praise to thy Name, O thou most High.
3  While mine enemies are turned back, they shall fall and perish at thy presence.
4  For thou hast maintained my right and my cause: thou settest in the throne judging right.
5  Thou hast rebuked the heathen, thou hast destroyed the wicked, thou hast put out their name for ever and ever.
6  O thou enemy, destructions are come to a perpetual end: and thou hast destroyed cities; their memorial is perished with them.
7  But the Lord shall endure for ever: he hath prepared his throne for judgement.
8  And he shall judge the world in righteousness: he shall minister true judgement to the people in uprightness.
9  The Lord also will be a refuge for the oppressed, a refuge in times of trouble.
10  And they that know thy Name will put their trust in thee: for thou, Lord, hast not forsaken them that seek thee.
11  Sing praises to the Lord, which dwelleth in Zion: declare among the people his doings.
12  When he maketh inquisition for blood, he remembereth them: he forgetteth not the cry of the humble.
13  Have mercy upon me, O Lord; consider my trouble which I suffer of them that hate me, thou that liftest me up from the gates of death:
14  That I may shew all thy praise in the gates of the daughter of Zion: I will rejoice in thy salvation.
15  The heathen are sunk down in the pit that they made: in the net which they hid is their own foot taken.
16  The Lord is known by the judgement which he executeth: the wicked is snared in the work of his own hands. Hǐggāiŏn Sēlah.
17  The wicked shall be turned into hell, and all the nations that forget God.
18  For the needy shall not alway be forgotten: the expectation of the poor shall not perish for ever.
19  Arise, O Lord; let not man prevail: let the heathen be judged in thy sight.
20  Put them in fear, O Lord: that the nations may know themselves to be but men. Sēlah.

Douay-Rheims Bible (Psalm 9a)

English.png English translation

1  Unto the end, for the hidden things of the Son. A psalm for David.
2  I will give praise to thee, O Lord, with my whole heart: I will relate all thy wonders.
3  I will be glad and rejoice in thee: I will sing to thy name, O thou most high.
4  When my enemy shall be turned back: they shall be weakened and perish before thy face.
5  For thou hast maintained my judgment and my cause: thou hast sat on the throne, who judgest justice.
6  Thou hast rebuked the Gentiles, and the wicked one hath perished: thou hast blotted out their name for ever and ever.
7  The swords of the enemy have failed unto the end: and their cities thou hast destroyed. Their memory hath perished with a noise.
8  But the Lord remaineth for ever. He hath prepared his throne in judgment:
9  And he shall judge the world in equity, he shall judge the people in justice.
10  And the Lord is become a refuge for the poor: a helper in due time in tribulation.
11  And let them trust in thee who know thy name: for thou hast not forsaken them that seek thee, O Lord.
12  Sing ye to the Lord, who dwelleth in Sion: declare his ways among the Gentiles:
13  For requiring their blood he hath remembered the: he hath not forgotten the cry of the poor.
14  Have mercy on me, O Lord: see my humiliation which I suffer from my enemies.
15  Thou that liftest me up from the gates of death, that I may declare all thy praises in the gates of the daughter of Sion.
16  I will rejoice in thy salvation: the Gentiles have stuck fast in the destruction which they have prepared. Their foot hath been taken in the very snare which they hid.
17  The Lord shall be known when he executeth judgments: the sinner hath been caught in the works of his own hands. 18 The wicked shall be turned into hell, all the nations that forget God.
19  For the poor man shall not be forgotten to the end: the patience of the poor shall not perish for ever.
20  Arise, O Lord, let not man be strengthened: let the Gentiles be judged in thy sight.
21  Appoint, O Lord, a lawgiver over them: that the Gentiles may know themselves to be but men.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English.png English translation

1  I will give thanks unto thee, O Lord, with my whole heart : I will speak of all thy marvellous works.
2  I will be glad and rejoice in thee : yea, my songs will I make of thy Name, O thou most Highest.
3  While mine enemies are driven back : they shall fall and perish at thy presence.
4  For thou hast maintained my right and my cause : thou art set in the throne that judgest right.
5  Thou hast rebuked the heathen, and destroyed the ungodly : thou hast put out their name
for ever and ever.
6  O thou enemy, destructions are come to a perpetual end : even as the cities which
thou hast destroyed, their memorial is perished with them.
7  But the Lord shall endure for ever : he hath also prepared his seat for judgement.
8  For he shall judge the world in righteousness : and minister true judgement unto the people.
9  The Lord also will be a defence for the oppressed : even a refuge in due time of trouble.
10  And they that know thy Name will put their trust in thee :
for thou, Lord, hast never failed them that seek thee.
11  O praise the Lord which dwelleth in Sion : shew the people of his doings.
12  For when he maketh inquisition for blood, he remembereth them : and forgetteth not the complaint of the poor.
13a  Have mercy upon me, O Lord; consider the trouble which I suffer of them that hate me :
13b  thou that liftest me up from the gates of death.
14a  That I may shew all thy praises within the ports of the daughter of Sion :
14b  I will rejoice in thy salvation.
15  The heathen are sunk down in the pit that they made : in the same net which they hid privily, is their foot taken.
16  The Lord is known to execute judgement : the ungodly is trapped in the work of his own hands.
17  The wicked shall be turned into hell : and all the people that forget God.
18  For the poor shall not alway be forgotten : the patient abiding of the meek shall not perish for ever.
19  Up, Lord, and let not man have the upper hand : let the heathen be judged in thy sight.
20  Put them in fear, O Lord : that the heathen may know themselves to be but men.

Káldi fordítás

Hungarian.png Hungarian translation

Hála a nyert segélyért; könyörgés a szegények védelmeért.
Végig, fia titkaiért, Dávid zsoltára.
Hálát adok neked Uram! teljes szivemből; elbeszélem minden csodádat,
vigadok és örvendezek benned; dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
Hátratérvén ellenségeim, elgyengűlnek és elvesznek színed elől;
mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; az ő városaikat lerontottad. Elveszett emlékezetök, mint a hang.
De az Úr örökké megmarad; királyi székét elkészítette itéletre;
és ő itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
Az Úr menedéke lőn a szegénynek, segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, a kik keresnek téged Uram!
Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; hirdessétek a pogányok között végzéseit;
mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; nem feledte el a szegények kiáltását.
Könyörűlj rajtam, Uram! lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
ki fölemelsz engem a halál kapuiból, hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
Örvendezni fogok szabadításodon; a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
E tőrben, melyet elrejtettek, fogatott meg az ő lábok.
Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
Pokolba térjenek a bűnösök, mind a népek, kik elfeledik az Istent.
Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
Kelj föl, Uram! ne erősödjék meg az ember; itéltessenek meg a népek színed előtt.
Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
Miért távoztál, Uram, meszsze, elfordúlsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
mert a bűnös dicsekszik lelke kivánságaiban, és a gonosz áldja magát.
A bűnös megkeseríti az Urat, haragja nagysága szerint nem néz semmit.
Nincs Isten az ő színe előtt; utai meg vannak fertőztetve minden időben.
Eltávolíttatnak itéleteid az ő orczája elől, minden ellenségén uralkodni akar.
Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, hogy megölje az ártatlant.
Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán.
Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, magához vonván őt.
Tőrében lenyomja őt, meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, hogy mindvégig ne lásson.
Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről.
A gonosz miért ingerlette az Istent? mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd őket.
Rád van hagyva a szegény; te leszesz az árva segítője.
Törd el a bűnös és gonosztevő karját; keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; ti pogányok, elvesztek az ő földéről.
A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; szivök készületeit meghallotta a te füled:
hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.

German translation

German.png German text

Ein Psalm Dauids Von der schönen Jugent vor zu singen.

1  JCh dancke dem HERRN von gantzem hertzen
Vnd erzele alle deine Wunder.
2  Jch frewe mich vnd bin frölich in dir
vnd lobe deinen Namen du Allerhöhester.

3  Das du meine Feinde hinder sich getrieben hast
Sie sind gefallen vnd vmbkomen fur dir.
4  Denn du fürest mein Recht vnd Sache aus
Du sitzest auff dem Stuel ein rechter Richter.

5  Du schiltest die Heiden vnd bringest die Gottlosen vmb
Jren namen vertilgestu jmer vnd ewiglich.
6  Die schwerte des Feindes haben ein ende
Die Stedte hastu vmbkeret Jr Gedechtnis ist vmbkomen sampt jnen.

7  Der HERR aber bleibt ewiglich
Er hat seinen Stuel bereitet zum gericht.
8  Vnd er wird den Erdboden recht richten
Vnd die Leute regieren rechtschaffen.

9  Vnd der HERR ist des Armen schutz
Ein schutz in der not.
10  Darumb hoffen auff dich die deinen Namen kennen
Denn du verlessest nicht die dich HERR suchen.

11  Lobet den HERRN der zu Zion wonet
Verkündiget vnter den Leuten sein Thun.
12  Denn er gedenckt vnd fragt nach jrem Blut
Er vergisset nicht des schreiens der Armen.

13  HERR sey mir gnedig Sihe an mein elend vnter den Feinden
Der du mich erhebest aus den Thoren des Todes.
14  Auff das ich erzele all deinen preis in den Thoren der tochter Zion
Das ich frölich sey vber deiner Hülffe.

15  Die Heiden sind versuncken in der Gruben die sie zugericht hatten
Jr fus ist gefangen im Netz das sie gestellet hatten.
16  So erkennet man das der HERR recht schaffet
Der Gottlos ist verstrickt in dem werck seiner hende durchs wort

17  Ah das die Gottlosen müsten zur Helle gekeret werden
Alle Heiden die Gottes vergessen.
18  Denn er wird des Armen nicht so gantz vergessen
Vnd die hoffnung der Elenden wird nicht verloren sein ewiglich.

19  HERR stehe auff das Menschen nicht vberhand kriegen
Las alle Heiden fur dir gerichtet werden.
20  Gib jnen HERR einen Meister
Das die Heiden erkennen das sie Menschen sind

Translation by Ambrosius Lobwasser , 1579

German.png German translation

1. Ich wil dich Herr von hertzen grund
Loben und preisen alle stund
Und deine wunderwerck daneben
Verkündigen und hoch erheben.

2. In dir wil ich mit fröligkeit
Hüpffen und springen allezeit
O höchster Gott vor allen dingen
Wil ich von deinem namen singen.

3. Drumb daß du durch dein grosse macht
Mein feind hast in die flucht gebracht
Sie sind gefallen und umbkommen
Da sie nur dein anblick vernommen.

4. Denn du so gar genädiglich
Mein sach genommen hast auff dich
Und dich zu urtheiln und zu schlichten
Dich auff den stul gesetzt zu richten.

5. Die heyden du hast umbgebracht
Die gottlosen zu nicht gemacht
Und außgerottet allesamen
Ewig vertilget ihren namen.

6. Nun ob du schon du arger feind
Alls zu verwüsten hast vermeynt
Hastu denn meine städt verstöret
Daß ihr nahm sampt ihn auffgehöret?

7. O nein, O nein, denn Gott der Herr
Des reich auffhöret nimmermehr
Hat zugericht seine richtstelle
Darauff er sitzt und urtheil felle.

8. Er wird üben gerechtigkeit
Über den erdkreis weit und breit
Nach billigkeit als der gerechte
Recht sprechen menschlichem geschlechte.

9. Er ist ein Schutz trost und zuflucht
Des armen der da rettung sucht
Der in trübsal und schweren zeiten
Auff seine gnad und hülff thut beiten.

10. Drumb den dein name ist bewust
Die werden bey dir suchen trost
Denn die dich suchen solcher massen
Die wirstu Herr Gott nicht verlassen.


11. Drumb singt dem Herrn ein liedlein schon
Der da wohnt auff dem berg Sion
Sein grosse werck die er beweiset
Bey allen völckern rühmt un{d} preiset.

12. Denn er sucht des gerechten blut
Desselben nicht vergessen thut
Der armen er ist eingedächtig
Die zu ihm schreyen gantz andächtig.

13. Sey mir gnädig O lieber Herr
Schau an mein noht un{d} elend schwer
Der feind mich ängst von allen orten
Erlöß mich von des todes pforten.

14. Damit ich dich herrlicher weiß
In thoren Sion lob und preiß
Un{d} mich von hertzen sehr mag freuen
Daß du mir hilffst mit allen treuen.

15. Die heyden aber hauffen dick
Gefallen sind in ihre strick
Sich in die grub gestürtzet haben
Die sie andern hatten gegraben.

16. Hiebey man die krafft Gottes sieht
Und daß er recht urtheilt und richt
Daß der gottloß mit seinen thaten
Fein werd gefangen und verrathen.

17. Die gottlosen glaub mir fürwar
Gehen zu boden gantz und gar
Die heyden auch die Gott nicht achten
Ihn nicht bedencken noch betrachten.

18. Des armen er eindächtig ist
Und seiner nimmermehr vergist
Den elenden in seim obligen
Sein hoffnung kein mahl wird betriegen.

19. Steh auff Herr und erzeig dein krafft
Daß man seh daß der mensch nichts schafft
Forder vor dein gericht die heyden
Daß sie da recht und urtheil leyden.

20. Schreck sie und jag ihn ab ein schweiß
Auff daß sie endlich werden weiß
Und das vernehmen und verstehen
Daß sie seyn menschen die vergehen.

Metrical Paraphrases

English metrical New Version (Tate and Brady)

English.png English text

To celebrate thy praise, O Lord,
I will my heart prepare;
To all the list'ning world thy works,
Thy wondrous works, declare.

The thought of them shall to my soul
Exalted pleasure bring;
Whilst to thy Name, O thou most High,
Triumphant praise I sing.

Thou mad'st my haughty foes to turn
Their backs in shameful flight;
Struck with thy presence, down they fell,
They perish'd at thy sight.

Against insulting foes, advanc'd,
Thou didst my cause maintain;
My right asserting from thy throne,
Where truth and justice reign.

The insolence of heathen pride
Thou hast reduc'd to shame;
Their wicked offspring quite destroy'd,
And blotted out their name.


Mistaken foes! your haughty threats
Are to a period come;
Our city stands, which you design'd
To make our common tomb.

The Lord for ever lives, who has
His righteous throne prepar'd,
Impartial justice to dispense;
To punish or reward.

God is a constant sure defence
Against oppressing rage;
As troubles rise, his needful aids
In our behalf engage.

All those who have his goodness prov'd
Will in his truth confide;
Whose mercy ne'er forsook the man
That on his help relied.

Sing praises, therefore, to the Lord,
From Sion, his abode;
Proclaim his deeds, till all the world
Confess no other God.


The Second Part.
When he inquiry makes for blood,
He calls the poor to mind;
The injur'd humble man's complaint
Relief from him shall find,

Take pity on my troubles, Lord,
Which spiteful foes create,
Thou, that hast rescu'd me so oft
From death's devouring gate.

In Sion then I'll sing thy praise,
To all that love thy name;
And with loud shouts of grateful joy
Thy saving pow'r proclaim.

Deep in the pit they digg'd for me
The heathen pride is laid;
Their guilty feet to their own snare
Are heedlessly betray'd.

Thus, by the just returns he makes,
The mighty Lord is known;
While wicked men by their own plots
Are shamefully o'erthrown.


No single sinner shall escape
By privacy obscur'd;
Nor nation from his just revenge
By numbers be secur'd.

His suff'ring saints, when most distress'd,
He ne'er forgets to aid;
Their expectation shall be crown'd,
Though for a time delay'd.

Arise, O Lord, assert thy pow'r,
And let not man o'ercome;
Descend to judgment, and pronounce
The guilty heathen's doom.

Strike terror through the nations round,
Till, by consenting fear,
They to each other, and themselves,
But mortal men appear.

Metrical Paraphrase by Thomas Sternhold, Old Version, 1547

English.png English text

1. With heart and mouth unto the Lord
Will I sing laud and praise:
And speak of all his wondrous works,
And them declare always.

2. I will be glad and much rejoice
In thee, O Lord most high:
And make my tongue extol thy name
Above the starry sky.

3. For that my foes are driven back,
And turned unto flight:
They fall down flat and are destroyed,
By thy great force and might,

4. Thou hast revenged all my wrong,
My grief, and all my grudge,
Thou dost with justice hear my cause
Most like a righteous judge.

5. Thou dost rebuke the heathen folk,
And wicked so confound:
That afterward the memory
of them cannot be found.


6. My foes thou hast made good despatch,
And all their towns destroyed:
Thou hast their fame with them defaced
Through all the world so wide.

7. Know thou that he which is above
For ever more shall reign:
And in the seat of equity
True judgment will maintain.

8. With justice he will keep and guide
the world and every wight:
And so will yield with equity
To every man his right.

9. He is protector of the poor,
What time they be oppressed:
He is in all adversity
their refuge, and their rest.

10 All they that know thy holy name
Therefore shall trust in thee:
For thou forsakest not their suit,
In their necessity.


The Second Part
11. Sing psalms therefore unto the Lord
That dwells in Zion hill:
Publish among all nations,
His noble acts and will.

12. For he is mindful of the blood,
Of those that be oppressed:
Forgetting not the afflicted heart,
That seeks to him for rest.

13. Have mercy Lord on me poor wretch
Whose enemies still remain
Which from the gates of death art wont
To raise me up again;

14. In Zion that I might set forth
Thy praise with heart and voice
And that in thy salvation (Lord)
My soul might still rejoice.

15. The Heathen stick fast in the pit
That they themselves prepared:
And in the net that they did set,
Their own feet fast are snared.


16. God showeth judgments which were good
For every man to mark;
When as you see the wicked men,
Lie trapped in his own work.

17. The wicked and the sinful men
Go down to hell for ever
And all the people of the world
That will not God remember.

18. But sure the Lord will not forget
The poor man's grief and pain;
The patient people never look
For help of God in vain.

19. O Lord arise lest men prevail,
That be of worldly might
And let the heathen folk receive
Their judgment in thy sight.

20. Lord strike such terror, fear and dread
Into the hearts of them:
That they may know assuredly,
They be but mortal men.

Genevan Psalter – Clement Marot (1551)

French.png French text

1. De tout mon coeur t'exalteray,
Seigneur, & si raconteray
Toutes tes oeuvres nompareilles,
Qui sunt dignes de grans merveilles.

2. En toy ie me veu resiouir,
D'autre soulas ne veux iouir:
O Tres-haut, ie veux en cantique
Celebrer ton Nom authentique.

3. Pouree que par ta grand'vertu
Mon ennemi s'enfuit battu,
Desconfit de corps & courage,
Au seul regard de ton visage.

4. Car tu m'as esté si humain,
Que tu as prins ma cause en main:
Et t'es assis pour mon refuge
En chaire comme iuste Iuge.

5. Tu as deffait mes ennemis,
Le meschant en ruine mis:
Pour tout iamais leur renommee
Tu as esteinte & consumee.


6. Or çà ennemi eaut & fin,
As-tu mis ton emprise à fin?
As-tu rasé nos eitez belles?
Leur nom est-il mort avec elles?

7. Non, non, le Dieu qui est à haut,
En regne qui iamais ne faut,
Son throne a drssé tout propice
Pour faire raison & iustice.

8. Là iugera il iustement
La terre ronde entierement,
Pesant les causes en droiture
De tout humaine creature.

9. Et Dieu la retraitte sera
Du poure qu'on pouchassera:
Voire sa retraitte & adresse
Au plus dur temps de sa destresse.

10. Dont ceux qui ton Nom cognoistront,
Leur assurance en toy mettrunt:
Car, Seigneur, qui à toy s'adonne,
Ta bonté point ne l'abandonne.



11. Chantez en exultation
Au Dieu qui habite en Sion:
Preschez à gens de toutes guises
Ses oeuvres grandes & exquisess.

12. Car du sang du iuste il s'enquiert,
Luy en souvient, & le requiert:
Et iamais la clameur n'oublie
De l'affligé qui le supplie.

13. Seigneur Dieu (ce disoy ie en moy)
Voy par pitié que i'ay d'esmoy,
Par mes ennemis rmeplis d'ire,
Et du pas de mort me retire:

14. Afin qu'au milieu de l'enclos
De Sion i'anonce ton los,
En demenant resiouissance
D'estre recoux par ta puissance.

15. Incontinent les mal-heureux
Sont cheus au piege fait par eux:
Leur pied mesme s'est venu prendre
Au filé quíls ont osé tendre.


16. Ainsi est cognu l'immortel,
D'avoir fait un iugement tel,
Que l'inique senti l'outrage
Et le mal de son propre ouvrage,

17. Croyez que tousiours les meschans
S'en iront à bas trebuschans,
Et toutes ces gens insensees,
Qui n'ont point Dieu en leurs pensees.

18. Mais l'homme povre humilié
Ne sera iamais oublié:
Iamais de l'humble estant en peine
L'esperance ne sera vaine.

19. Vien, Seigneur, monstre ton effort,
Que l'homme ne soit le pus fort:
Ton pouvoir les gens venir face
En iugement devant ta face.

20. Seigneur Dieu, qui immortel es,
Tressaillir de crainte fay-les:
Donne leur à cognaistre comme
Pas un d'entre'eux n'est reisn fors qu'homme.