Psalm 78

From ChoralWiki
Table of Psalms             <<   Psalm 78   >>

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

31
32
33
34
35
36
37
38
39
40

41
42
43
44
45
46
47
48
49
50

51
52
53
54
55
56
57
58
59
60

61
62
63
64
65
66
67
68
69
70

71
72
73
74
75
76
77
78
79
80

81
82
83
84
85
86
87
88
89
90

91
92
93
94
95
96
97
98
99
100

101
102
103
104
105
106
107
108
109
110

111
112
113
114
115
116
117
118
119
120

121
122
123
124
125
126
127
128
129
130

131
132
133
134
135
136
137
138
139
140

141
142
143
144
145
146
147
148
149
150

General information

Settings by composers

Settings by composers (automatically updated)

 ==Text and translations==

Clementine Vulgate (Psalm 77)

Latin.png Latin text

1  Intellectus Asaph. Attendite, popule meus, legem meam; inclinate aurem vestram in verba oris mei.
2  Aperiam in parabolis os meum; loquar propositiones ab initio.
3  Quanta audivimus, et cognovimus ea, et patres nostri narraverunt nobis.
4  Non sunt occultata a filiis eorum in generatione altera,
narrantes laudes Domini et virtutes ejus, et mirabilia ejus quae fecit.
5  Et suscitavit testimonium in Jacob, et legem posuit in Israël, quanta mandavit patribus nostris
nota facere ea filiis suis:
6  ut cognoscat generatio altera: filii qui nascentur
  et exsurgent, et narrabunt filiis suis,
7  ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscantur operum Dei,
et mandata ejus exquirant:
8  ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava et exasperans;
generatio quae non direxit cor suum, et non est creditus cum Deo spiritus ejus.
9  Filii Ephrem, intendentes et mittentes arcum,
conversi sunt in die belli.
10  Non custodierunt testamentum Dei, et in lege ejus noluerunt ambulare.
1  Et obliti sunt benefactorum ejus, et mirabilium ejus quae ostendit eis.
12  Coram patribus eorum fecit mirabilia in terra Aegypti, in campo Taneos.
13  Interrupit mare, et perduxit eos, et statuit aquas quasi in utre:
14  et deduxit eos in nube diei, et tota nocte in illuminatione ignis.
15  Interrupit petram in eremo, et adaquavit eos
velut in abysso multa.
16  Et eduxit aquam de petra, et deduxit tamquam flumina aquas.
17  Et apposuerunt adhuc peccare ei; in iram excitaverunt Excelsum in inaquoso.
18  Et tentaverunt Deum in cordibus suis, ut peterent escas animabus suis.
19  Et male locuti sunt de Deo; dixerunt: Numquid poterit Deus parare mensam in deserto?
20  quoniam percussit petram, et fluxerunt aquae, et torrentes inundaverunt.
Numquid et panem poterit dare, aut parare mensam populo suo?
21  Ideo audivit Dominus et distulit; et ignis accensus est in Jacob,
et ira ascendit in Israël:
22  quia non crediderunt in Deo, nec speraverunt in salutari ejus.
23  Et mandavit nubibus desuper, et januas caeli aperuit.
24  Et pluit illis manna ad manducandum, et panem caeli dedit eis.
25  Panem angelorum manducavit homo; cibaria misit eis in abundantia.
26  Transtulit austrum de caelo,
et induxit in virtute sua africum.
27  Et pluit super eos sicut pulverem carnes, et sicut arenam maris volatilia pennata.
28  Et ceciderunt in medio castrorum eorum, circa tabernacula eorum.
29  Et manducaverunt, et saturati sunt nimis, et desiderium eorum attulit eis:
30  non sunt fraudati a desiderio suo.
  Adhuc escae eorum erant in ore ipsorum,
31  et ira Dei ascendit super eo: et occidit pingues eorum,
et electos Israël impedivit.
32  In omnibus his peccaverunt adhuc, et non crediderunt in mirabilibus ejus.
33  Et defecerunt in vanitate dies eorum, et anni eorum cum festinatione.
34  Cum occideret eos, quaerebant eum et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum.
35  Et rememorati sunt quia Deus adjutor est eorum, et Deus excelsus redemptor eorum est.
36  Et dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei;
37  cor autem eorum non erat rectum cum eo, nec fideles habiti sunt in testamento ejus.
38  Ipse autem est misericors, et propitius fiet peccatis eorum, et non disperdet eos.
  Et abundavit ut averteret iram suam, et non accendit omnem iram suam.
39  Et recordatus est quia caro sunt, spiritus vadens
et non rediens.
40  Quoties exacerbaverunt eum in deserto; in iram concitaverunt eum in inaquoso?
41  Et conversi sunt, et tentaverunt Deum, et sanctum Israël exacerbaverunt.
42  Non sunt recordati manus ejus, die qua redemit eos de manu tribulantis:
43  sicut posuit in Aegypto signa sua, et prodigia sua in campo Taneos;
44  et convertit in sanguinem flumina eorum, et imbres eorum, ne biberent.
45  Misit in eos coenomyiam, et comedit eos, et ranam, et disperdidit eos;
46  et dedit aerugini fructus eorum, et labores eorum locustae;
47  et occidit in grandine vineas eorum, et moros eorum in pruina;
48  et tradidit grandini jumenta eorum, et possessionem eorum igni;
49  misit in eos iram indignationis suae, indignationem, et iram, et tribulationem,
immissiones per angelos malos.
50  Viam fecit semitae irae suae: non pepercit a morte animabus eorum,
et jumenta eorum in morte conclusit:
51  et percussit omne primogenitum in terra AEgypti; primitias omnis laboris eorum
in tabernaculis Cham:
52  et abstulit sicut oves populum suum,
et perduxit eos tamquam gregem in deserto:
53  et deduxit eos in spe, et non timuerunt, et inimicos eorum operuit mare.
54  Et induxit eos in montem sanctificationis suae, montem quem acquisivit
dextera ejus;
  et ejecit a facie eorum gentes,
et sorte divisit eis terram in funiculo distributionis;
55  et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israël.
56  Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum excelsum, et testimonia ejus non custodierunt.
57  Et averterunt se, et non servaverunt pactum: quemadmodum patres eorum,
conversi sunt in arcum pravum.
58  In iram concitaverunt eum in collibus suis,
et in sculptilibus suis ad aemulationem eum provocaverunt.
59  Audivit Deus, et sprevit, et ad nihilum redegit valde Israël.
60  Et repulit tabernaculum Silo, tabernaculum suum, ubi habitavit in hominibus.
61  Et tradidit in captivitatem virtutem eorum, et pulchritudinem eorum in manus inimici.
62  Et conclusit in gladio populum suum, et haereditatem suam sprevit.
63  Juvenes eorum comedit ignis, et virgines eorum non sunt lamentatae.
64  Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt, et viduae eorum non plorabantur.
65  Et excitatus est tamquam dormiens Dominus, tamquam potens crapulatus a vino.
66  Et percussit inimicos suos in posteriora; opprobrium sempiternum dedit illis.
67  Et repulit tabernaculum Joseph, et tribum Ephraim non elegit:
68  sed elegit tribum Juda, montem Sion, quem dilexit.
69  Et aedificavit sicut unicornium sanctificium suum,
in terra quam fundavit in saecula.
70  Et elegit David, servum suum, et sustulit eum de gregibus ovium;
  de post foetantes accepit eum:
71  pascere Jacob servum suum, et Israël haereditatem suam.
72  Et pavit eos in innocentia cordis sui, et in intellectibus manuum suarum deduxit eos.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English.png English text

1  Hear my law, O my people: incline your ears unto the words of my mouth.
2  I will open my mouth in a parable: I will declare hard sentences of old;
3  Which we have heard and known: and such as our fathers have told us;
4  That we should not hide them from the children of the generations to come:
but to shew the honour of the Lord, his mighty and wonderful works that he hath done.
5  He made a covenant with Jacob, and gave Israel a law: which he commanded our forefathers
to teach their children;
6  That their posterity might know it: and the children which were yet unborn;
7  To the intent that when they came up: they might shew their children the same;
8  That they might put their trust in God: and not to forget the works of God,
but to keep his commandments;
9  And not to be as their forefathers, a faithless and stubborn generation:
a generation that set not their heart aright, and whose spirit cleaveth not stedfastly unto God;
10  Like as the children of Ephraim: who being harnessed, and carrying bows,
turned themselves back in the day of battle.
11  They kept not the covenant of God: and would not walk in his law;
12  But forgat what he had done: and the wonderful works that he had shewed for them.
13  Marvellous things did he in the sight of our forefathers, in the land of Egypt: even in the field of Zoan.
14  He divided the sea, and let them go through: he made the waters to stand on an heap.
15  In the day-time also he led them with a cloud: and all the night through with a light of fire.
16  He clave the hard rocks in the wilderness: and gave them drink thereof,
as it had been out of the great depth.
17  He brought waters out of the stony rock: so that it gushed out like the rivers.
18  Yet for all this they sinned more against him: and provoked the most Highest in the wilderness.
19  They tempted God in their hearts: and required meat for their lust.
20  They spake against God also, saying: Shall God prepare a table in the wilderness?
21  He smote the stony rock indeed, that the waters gushed out, and the streams flowed withal:
but can he give bread also, or provide flesh for his people?
22  When the Lord heard this, he was wroth: so the fire was kindled in Jacob,
and there came up heavy displeasure against Israel;
23  Because they believed not in God: and put not their trust in his help.
24  So he commanded the clouds above: and opened the doors of heaven.
25  He rained down manna also upon them for to eat: and gave them food from heaven.
26  So man did eat angels' food: for he sent them meat enough.
27  He caused the east-wind to blow under heaven:
and through his power he brought in the south-west-wind.
28  He rained flesh upon them as thick as dust: and feathered fowls like as the sand of the sea.
29  He let it fall among their tents: even round about their habitation.
30  So they did eat and were well filled, for he gave them their own desire:
  they were not disappointed of their lust.
31  But while the meat was yet in their mouths,
  the heavy wrath of God came upon them, and slew the wealthiest of them: yea,
and smote down the chosen men that were in Israel.
32  But for all this they sinned yet more: and believed not his wondrous works.
33  Therefore their days did he consume in vanity: and their years in trouble.
34  When he slew them, they sought him: and turned them early, and inquired after God.
35  And they remembered that God was their strength: and that the high God was their redeemer.
36  Nevertheless, they did but flatter him with their mouth: and dissembled with him in their tongue.
37  For their heart was not whole with him: neither continued they stedfast in his covenant.
38  But he was so merciful, that he forgave their misdeeds: and destroyed them not.
39  Yea, many a time turned he his wrath away: and would not suffer his whole displeasure to arise.
40  For he considered that they were but flesh: and that they were even a wind that passeth away,
and cometh not again.
41  Many a time did they provoke him in the wilderness: and grieved him in the desert.
42  They turned back, and tempted God: and moved the Holy One in Israel.
43  They thought not of his hand: and of the day when he delivered them from the hand of the enemy;
44  How he had wrought his miracles in Egypt: and his wonders in the field of Zoan.
45  He turned their waters into blood: so that they might not drink of the rivers.
46  He sent lice among them, and devoured them up: and frogs to destroy them.
47  He gave their fruit unto the caterpillar: and their labour unto the grasshopper.
48  He destroyed their vines with hail-stones: and their mulberry-trees with the frost.
49  He smote their cattle also with hail-stones: and their flocks with hot thunderbolts.
50  He cast upon them the furiousness of his wrath, anger, displeasure and trouble:
and sent evil angels among them.
51  He made a way to his indignation, and spared not their soul from death:
but gave their life over to the pestilence;
52  And smote all the first-born in Egypt: the most principal and mightiest
in the dwellings of Ham.
53  But as for his own people, he led them forth like sheep:
and carried them in the wilderness like a flock.
54  He brought them out safely, that they should not fear: and overwhelmed their enemies with the sea.
55  And brought them within the borders of his sanctuary: even to his mountain which he purchased
with his right hand.
56  He cast out the heathen also before them:
caused their land to be divided among them for an heritage,
  and made the tribes of Israel to dwell in their tents.
57  So they tempted and displeased the most high God: and kept not his testimonies;
58  But turned their backs, and fell away like their forefathers:
starting aside like a broken bow.
59  For they grieved him with their hill-altars:
and provoked him to displeasure with their images.
60  When God heard this, he was wroth: and took sore displeasure at Israel.
61  So that he forsook the tabernacle in Silo: even the tent that he had pitched among men.
62  He delivered their power into captivity: and their beauty into the enemy's hand.
63  He gave his people over also unto the sword: and was wroth with his inheritance.
64  The fire consumed their young men: and their maidens were not given to marriage.
65  Their priests were slain with the sword: and there were no widows to make lamentation.
66  So the Lord awaked as one out of sleep: and like a giant refreshed with wine.
67  He smote his enemies in the hinder parts: and put them to a perpetual shame.
68  He refused the tabernacle of Joseph: and chose not the tribe of Ephraim;
69  But chose the tribe of Judah: even the hill of Sion which he loved.
70  And there he built his temple on high:
and laid the foundation of it like the ground which he hath made continually.
71  He chose David also his servant: and took him away from the sheep-folds.
72  As he was following the ewes great with young ones he took him:
  that he might feed Jacob his people, and Israel his inheritance.
73  So he fed them with a faithful and true heart: and ruled them prudently with all his power.

Káldi fordítás (77. zsoltár)

Hungarian.png Hungarian text

Azaf oktatása.
Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; hajtsátok fületeket az én szám igéire.
Megnyitom számat példabeszédekben, titkos dolgokat szólok kezdettől.
A miket hallottunk és értettünk, és atyáink beszélettek nekünk, –
nincsenek eltitkolva azok fiaitól a következő nemzedékben. Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát és csodatetteit, melyeket cselekedett;
hogy bizonyságot támasztott Jákobban, és törvényt adott Izraelben. Mennyit parancsolt atyáinknak tudtúl adatni fiaik előtt,
hogy tudja a következő nemzedék, a fiak, kik születnek, és felnőnek, és elbeszélik fiaiknak:
hogy az Istenben helyezzék reménységöket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, és keressék az ő parancsait,
és ne legyenek, mint atyáik, gonosz és boszantó nemzedék; oly nemzedék, melynek szive nem volt igaz, és melynek lelke nem volt hiv az Istenhez,
mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, de visszafordúltak a harcz napján.
Nem tartották meg az Isten szövetségét, és nem akartak az ő törvényében járni,
és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földén Tanis mezején.
Áthasította a tengert, és átvitte őket, és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.
És nappal felhő által vezette őket, és egész éjjel tűz világítása által.
A kősziklát megrepesztette a pusztában, és megitatta őket, mint nagy mélységből.
És vizet fakasztott a kősziklából, és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
És mégis folyvást vétkeztek ellene, haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
És kisértették az Istent szivökben, midőn lelköknek ételt kértenek;
és gonoszúl szólottak az Istenről, mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, és patakok áradtak: vajjon adhat-e kenyeret is, vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;
mert nem hittek az Istenben, és nem bíztak az ő szabadításában.
És parancsolt onnan felől a felhőknek, és megnyitá az ég ajtait,
és mannát hullatott nekik eledelűl, és mennyei kenyeret adott nekik.
Az angyalok kenyerét ette az ember; eledelt küldött nekik bőséggel.
Elvivé a napkeleti szelet az égről, és elhozá erejével a délit.
És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
És táboruk közepére estek az ő sátoraik körűl.
És evének, és igen jóllakának, és kivánságukat teljesíté,
és nem csalatkoztak meg kivánságukban. De még szájokban volt étkök,
és már az Isten haragja rájok szállott, és megölé azok kövéreit, Izrael választottait megakadályozá.
Mindezek mellett mégis vétkeztek, és nem hittek az ő csodáinak.
És elfogytak napjaik hiúságban, és esztendeik sietséggel.
Midőn ölte őket, keresték őt, és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjök, és a fölséges Isten az ő megváltójok.
De csak szájokkal szerették őt, és nyelvökkel hazudtak neki.
Mert szivök hozzája nem volt igaz, és nem találtattak hiveknek az ő szövetségében.
Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, és nem veszti el őket. És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, és nem gerjeszté föl egészen haragját,
és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, elenyésző és vissza nem térő lehelet.
Hányszor búsították őt a pusztában, s indították őt haragra a vizetlen helyen?
És újra meg újra kisértették az Istent, és Izrael Szentét boszantották.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, és csodáit Tanis mezején,
midőn vérré változtatta azok folyóvizeit és árjait, hogy nem ihattak;
mindenféle legyet bocsátott rájok, mely megemészté őket; és békát, mely elpusztitá őket;
és a ragyának adá gyümölcsüket, és termesztményeiket a sáskának;
és elverte jégesővel szőlőiket, és szederfáikat dérrel;
és a jégesőnek adá barmaikat, és jószágukat a tűznek;
midőn rájok bocsátotta boszankodása haragját, a boszankodást és haragot és szorongatást, – csapásokat a gonosz angyalok által;
midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kimélte a haláltól lelköket, és barmaikat a halálnak szánta;
és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földén, minden munkájok zsengéit Kám hajlékaiban;
és elvitte népét, mint a juhokat, és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
és kivezette őket reménységben, és nem féltek; és ellenségeiket a tenger elborította;
és bevitte őket megszenteltetése hegyére, a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett; és kiűzte szinök elöl a nemzeteket, és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;
és megtelepité azok hajlékiban Izrael nemzetségeit,
és ők kisértették és boszantották a fölséges Istent, és nem őrzötték meg bizonyságait,
és elfordúltak, és nem tarták meg a kötést, mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordúltak.
Haragra indíták őt halmaikon, és faragott képeikkel boszuállásra ingerlék őt.
Meghallotta ezt Isten, és megvetette és igen megútálta Izraelt,
és elhagyta Silóban hajlékát, az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,
és fogságra adá azok erejét, és azok szépségét az ellenség kezeibe,
és fegyver alá juttatta népét, és örökségét megvetette.
Ifjait tűz emésztette meg; és szűzeit senki sem siratta.
Papjai fegyver által hullottak el; és özvegyeiken senki sem siránkozott.
Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, mint a bortól megrészegűlt hatalmas.
És megveré ellenségeit hátúl; örök gyalázatot tett rajtok.
És megvetette József hajlékát, és nem választá Efraim nemzetségét;
hanem Júda nemzetségét választotta, Sion hegyét, melyet szeretett.
És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, melyet örökre alapított.
És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, a tejelők mögűl hozta el őt,
hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, és örökségét, Izraelt.
És legeltette őket szivének ártatlanságában, és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.

Retrieved from "https://www.cpdl.org/wiki/index.php?title=Psalm_78&oldid=1793338"