Psalm 119

From ChoralWiki
(Redirected from Psalm 119 text page)
Jump to navigation Jump to search
Table of Psalms             <<   Psalm 119   >>

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

31
32
33
34
35
36
37
38
39
40

41
42
43
44
45
46
47
48
49
50

51
52
53
54
55
56
57
58
59
60

61
62
63
64
65
66
67
68
69
70

71
72
73
74
75
76
77
78
79
80

81
82
83
84
85
86
87
88
89
90

91
92
93
94
95
96
97
98
99
100

101
102
103
104
105
106
107
108
109
110

111
112
113
114
115
116
117
118
119
120

121
122
123
124
125
126
127
128
129
130

131
132
133
134
135
136
137
138
139
140

141
142
143
144
145
146
147
148
149
150

General Information

This alphabetic acrostic is the longest Psalm: 176 verse lines and 1063 words. Together with Psalm 118, it functions in Book V as a bridge between two well-defined cycles, the First Group of Eleven Psalms (107-117) and the Songs of Ascents (120-134).

Verses 7, 10, 17 & 25 furnish the offertory for Lent V.

Settings by composers

See also

Settings by composers (automatically updated)

 

Text and translations

Clementine Vulgate (Psalm 118)

Latin.png Latin text

1  Alleluja. Aleph. Beati immaculati in via, qui ambulant in lege Domini.
2  Beati qui scrutantur testimonia ejus; in toto corde exquirunt eum.
3  Non enim qui operantur iniquitatem in viis ejus ambulaverunt.
4  Tu mandasti mandata tua custodiri nimis.
5  Utinam dirigantur viae meae ad custodiendas justificationes tuas.
6  Tunc non confundar, cum perspexero in omnibus mandatis tuis.
7  Confitebor tibi in directione cordis, in eo quod didici judicia
justitiae tuae.
8  Justificationes tuas custodiam; non me derelinquas usquequaque.

9  Beth. In quo corrigit adolescentior viam suam? in custodiendo sermones tuos.
10  In toto corde meo exquisivi te; ne repellas me a mandatis tuis.
11  In corde meo abscondi eloquia tua, ut non peccem tibi.
12  Benedictus es, Domine; doce me justificationes tuas.
13  In labiis meis pronuntiavi omnia judicia oris tui.
14  In via testimoniorum tuorum delectatus sum, sicut in omnibus divitiis.
15  In mandatis tuis exercebor, et considerabo vias tuas.
16  In justificationibus tuis meditabor: non obliviscar sermones tuos.

17  Ghimel. Retribue servo tuo, vivifica me, et custodiam sermones tuos.
18  Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua.
19  Incola ego sum in terra: non abscondas a me mandata tua.
20  Concupivit anima mea desiderare justificationes tuas in omni tempore.
21  Increpasti superbos; maledicti qui declinant a mandatis tuis.
22  Aufer a me opprobrium et contemptum, quia testimonia tua exquisivi.
23  Etenim sederunt principes, et adversum me loquebantur; servus autem tuus exercebatur
in justificationibus tuis.
24  Nam et testimonia tua meditatio mea est, et consilium meum justificationes tuae.

25  Daleth. Adhaesit pavimento anima mea: vivifica me secundum verbum tuum.
26  Vias meas enuntiavi, et exaudisti me; doce me justificationes tuas.
27  Viam justificationum tuarum instrue me, et exercebor
in mirabilibus tuis.
28  Dormitavit anima mea prae taedio: confirma me in verbis tuis.
29  Viam iniquitatis amove a me, et de lege tua miserere mei.
30  Viam veritatis elegi; judicia tua non sum oblitus.
31  Adhaesi testimoniis tuis, Domine; noli me confundere.
32  Viam mandatorum tuorum cucurri, cum dilatasti cor meum.

33  He. Legem pone mihi, Domine, viam justificationum tuarum, et exquiram eam semper.
34  Da mihi intellectum, et scrutabor legem tuam, et custodiam illam in toto corde meo.
35  Deduc me in semitam mandatorum tuorum, quia ipsam volui.
36  Inclina cor meum in testimonia tua, et non in avaritiam.
37  Averte oculos meos, ne videant vanitatem; in via tua vivifica me.
38  Statue servo tuo eloquium tuum in timore tuo.
39  Amputa opprobrium meum quod suspicatus sum, quia judicia tua jucunda.
40  Ecce concupivi mandata tua: in aequitate tua vivifica me.

41  Vau. Et veniat super me misericordia tua, Domine; salutare tuum
secundum eloquium tuum.
42  Et respondebo exprobrantibus mihi verbum, quia speravi in sermonibus tuis.
43  Et ne auferas de ore meo verbum veritatis usquequaque, quia in judiciis tuis supersperavi.
44  Et custodiam legem tuam semper, in saeculum et in saeculum saeculi.
45  Et ambulabam in latitudine, quia mandata tua exquisivi.
46  Et loquebar in testimoniis tuis in conspectu regum, et non confundebar.
47  Et meditabar in mandatis tuis, quae dilexi.
48  Et levavi manus meas ad mandata tua, quae dilexi,
et exercebar in justificationibus tuis.

49  Zain. Memor esto verbi tui servo tuo,
in quo mihi spem dedisti.
50  Haec me consolata est in humilitate mea, quia eloquium tuum vivificavit me.
51  Superbi inique agebant usquequaque; a lege autem tua non declinavi.
52  Memor fui judiciorum tuorum a saeculo, Domine, et consolatus sum.
53  Defectio tenuit me, pro peccatoribus derelinquentibus legem tuam.
54  Cantabiles mihi erant justificationes tuae in loco peregrinationis meae.
55  Memor fui nocte nominis tui, Domine, et custodivi legem tuam.
56  Haec facta est mihi, quia justificationes tuas exquisivi.

57  Heth. Portio mea, Domine, dixi custodire legem tuam.
58  Deprecatus sum faciem tuam in toto corde meo; miserere mei
secundum eloquium tuum.
59  Cogitavi vias meas, et converti pedes meos in testimonia tua.
60  Paratus sum, et non sum turbatus, ut custodiam mandata tua.
61  Funes peccatorum circumplexi sunt me, et legem tuam non sum oblitus.
62  Media nocte surgebam ad confitendum tibi, super judicia justificationis tuae.
63  Particeps ego sum omnium timentium te, et custodientium mandata tua.
64  Misericordia tua, Domine, plena est terra; justificationes tuas doce me.

65  Teth. Bonitatem fecisti cum servo tuo, Domine, secundum verbum tuum.
66  Bonitatem, et disciplinam, et scientiam doce me, quia mandatis tuis credidi.
67  Priusquam humiliarer ego deliqui: propterea eloquium tuum custodivi.
68  Bonus es tu, et in bonitate tua doce me justificationes tuas.
69  Multiplicata est super me iniquitas superborum;
ego autem in toto corde meo scrutabor mandata tua.
70  Coagulatum est sicut lac cor eorum; ego vero legem tuam meditatus sum.
71  Bonum mihi quia humiliasti me, ut discam justificationes tuas.
72  Bonum mihi lex oris tui, super millia auri et argenti.

73  Jod. Manus tuae fecerunt me, et plasmaverunt me: da mihi intellectum,
et discam mandata tua.
74  Qui timent te videbunt me et laetabuntur, quia in verba tua supersperavi.
75  Cognovi, Domine, quia aequitas judicia tua, et in veritate tua
humiliasti me.
76  Fiat misericordia tua ut consoletur me, secundum eloquium tuum servo tuo.
77  Veniant mihi miserationes tuae, et vivam, quia lex tua meditatio mea est.
78  Confundantur superbi, quia injuste iniquitatem fecerunt in me; ego autem exercebor in mandatis tuis.
79  Convertantur mihi timentes te, et qui noverunt testimonia tua.
80  Fiat cor meum immaculatum in justificationibus tuis, ut non confundar.

81  Caph. Defecit in salutare tuum anima mea, et in verbum tuum supersperavi.
82  Defecerunt oculi mei in eloquium tuum, dicentes: Quando consolaberis me?
83  Quia factus sum sicut uter in pruina; justificationes tuas non sum oblitus.
84  Quot sunt dies servi tui?
quando facies de persequentibus me judicium?
85  Narraverunt mihi iniqui fabulationes, sed non ut lex tua.
86  Omnia mandata tua veritas: inique persecuti sunt me, adjuva me.
87  Paulominus consummaverunt me in terra; ego autem non dereliqui mandata tua.
88  Secundum misericordiam tuam vivifica me, et custodiam testimonia oris tui.

89  Lamed. In aeternum, Domine, verbum tuum permanet in caelo.
90  In generationem et generationem veritas tua; fundasti
terram, et permanet.
91  Ordinatione tua perseverat dies, quoniam omnia serviunt tibi.
92  Nisi quod lex tua meditatio mea est, tunc forte periissem in humilitate mea.
93  In aeternum non obliviscar justificationes tuas, quia in ipsis vivificasti me.
94  Tuus sum ego; salvum me fac: quoniam justificationes tuas exquisivi.
95  Me exspectaverunt peccatores ut perderent me; testimonia tua intellexi.
96  Omnis consummationis vidi finem, latum mandatum tuum nimis.

97  Mem. Quomodo dilexi legem tuam, Domine! tota die meditatio mea est.
98  Super inimicos meos prudentem me fecisti mandato tuo,
quia in aeternum mihi est.
99  Super omnes docentes me intellexi, quia testimonia tua meditatio mea est.
100  Super senes intellexi, quia mandata tua quaesivi.
101  Ab omni via mala prohibui pedes meos, ut custodiam verba tua.
102  A judiciis tuis non declinavi, quia tu legem posuisti mihi.
103  Quam dulcia faucibus meis eloquia tua! super mel ori meo.
104  A mandatis tuis intellexi; propterea odivi omnem viam iniquitatis.

105  Nun. Lucerna pedibus meis verbum tuum, et lumen semitis meis.
106  Juravi et statui custodire judicia justitiae tuae.
107  Humiliatus sum usquequaque, Domine; vivifica me secundum verbum tuum.
108  Voluntaria oris mei beneplacita fac, Domine, et judicia tua doce me.
109  Anima mea in manibus meis semper, et legem tuam non sum oblitus.
110  Posuerunt peccatores laqueum mihi, et de mandatis tuis non erravi.
111  Haereditate acquisivi testimonia tua in aeternum,
quia exsultatio cordis mei sunt.
112  Inclinavi cor meum ad faciendas justificationes tuas in aeternum, propter retributionem.

113  Samech. Iniquos odio habui, et legem tuam dilexi.
114  Adjutor et susceptor meus es tu, et in verbum tuum supersperavi.
115  Declinate a me, maligni, et scrutabor mandata Dei mei.
116  Suscipe me secundum eloquium tuum, et vivam, et non confundas me
ab exspectatione mea.
117  Adjuva me, et salvus ero, et meditabor in justificationibus tuis semper.
118  Sprevisti omnes discedentes a judiciis tuis, quia injusta cogitatio eorum.
119  Praevaricantes reputavi omnes peccatores terrae; ideo dilexi testimonia tua.
120  Confige timore tuo carnes meas; a judiciis enim tuis timui.

121  Ain. Feci judicium et justitiam: non tradas me calumniantibus me.
122  Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi.
123  Oculi mei defecerunt in salutare tuum, et in eloquium
justitiae tuae.
124  Fac cum servo tuo secundum misericordiam tuam, et justificationes tuas doce me.
125  Servus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua.
126  Tempus faciendi, Domine: dissipaverunt legem tuam.
127  Ideo dilexi mandata tua super aurum et topazion.
128  Propterea ad omnia mandata tua dirigebar; omnem viam iniquam odio habui.

129  Phe. Mirabilia testimonia tua: ideo scrutata est ea anima mea.
130  Declaratio sermonum tuorum illuminat, et intellectum dat parvulis.
131  Os meum aperui, et attraxi spiritum: quia mandata tua desiderabam.
132  Aspice in me, et miserere mei, secundum judicium diligentium nomen tuum.
133  Gressus meos dirige secundum eloquium tuum, et non dominetur mei omnis injustitia.
134  Redime me a calumniis hominum ut custodiam mandata tua.
135  Faciem tuam illumina super servum tuum, et doce me justificationes tuas.
136  Exitus aquarum deduxerunt oculi mei, quia non custodierunt legem tuam.

137  Sade. Justus es, Domine, et rectum judicium tuum.
138  Mandasti justitiam testimonia tua, et veritatem tuam nimis.
139  Tabescere me fecit zelus meus, quia obliti sunt verba tua inimici mei.
140  Ignitum eloquium tuum vehementer, et servus tuus dilexit illud.
141  Adolescentulus sum ego et contemptus; justificationes tuas non sum oblitus.
142  Justitia tua, justitia in aeternum, et lex tua veritas.
143  Tribulatio et angustia invenerunt me; mandata tua meditatio mea est.
144  Aequitas testimonia tua in aeternum: intellectum da mihi,
et vivam.

145  Coph. Clamavi in toto corde meo: exaudi me, Domine; justificationes tuas requiram.
146  Clamavi ad te; salvum me fac: ut custodiam mandata tua.
147  Praeveni in maturitate, et clamavi: quia in verba tua supersperavi.
148  Praevenerunt oculi mei ad te diluculo, ut meditarer eloquia tua.
149  Vocem meam audi secundum misericordiam tuam, Domine,
et secundum judicium tuum vivifica me.
150  Appropinquaverunt persequentes me iniquitati: a lege autem tua longe facti sunt.
151  Prope es tu, Domine, et omnes viae tuae veritas.
152  Initio cognovi de testimoniis tuis, quia in aeternum fundasti ea.

153  Res. Vide humilitatem meam, et eripe me, quia legem tuam non sum oblitus.
154  Judica judicium meum, et redime me: propter eloquium tuum vivifica me.
155  Longe a peccatoribus salus, quia justificationes tuas non exquisierunt.
156  Misericordiae tuae multae, Domine; secundum judicium tuum vivifica me.
157  Multi qui persequuntur me, et tribulant me; a testimoniis tuis non declinavi.
158  Vidi praevaricantes et tabescebam, quia eloquia tua non custodierunt.
159  Vide quoniam mandata tua dilexi, Domine: in misericordia tua vivifica me.
160  Principium verborum tuorum veritas; in aeternum omnia judicia justitiae tuae.

161  Sin. Principes persecuti sunt me gratis, et a verbis tuis formidavit cor meum.
162  Laetabor ego super eloquia tua, sicut qui invenit spolia multa.
163  Iniquitatem odio habui, et abominatus sum, legem autem tuam dilexi.
164  Septies in die laudem dixi tibi, super judicia justitiae tuae.
165  Pax multa diligentibus legem tuam, et non est illis scandalum.
166  Exspectabam salutare tuum, Domine, et mandata tua dilexi.
167  Custodivit anima mea testimonia tua, et dilexit ea vehementer.
168  Servavi mandata tua et testimonia tua, quia omnes viae meae in conspectu tuo.

169  Tau. Appropinquet deprecatio mea in conspectu tuo, Domine;
juxta eloquium tuum da mihi intellectum.
170  Intret postulatio mea in conspectu tuo; secundum eloquium tuum eripe me.
171  Eructabunt labia mea hymnum, cum docueris me justificationes tuas.
172  Pronuntiabit lingua mea eloquium tuum, quia omnia mandata tua aequitas.
173  Fiat manus tua ut salvet me, quoniam mandata tua elegi.
174  Concupivi salutare tuum, Domine, et lex tua meditatio mea est.
175  Vivet anima mea, et laudabit te, et judicia tua adjuvabunt me.
176  Erravi sicut ovis quae periit: quaere servum tuum,
quia mandata tua non sum oblitus.

Book of Common Prayer (1662)

English.png English text

1  Blessed are those that are undefiled in the way : and walk in the law of the Lord.
2  Blessed are they that keep his testimonies : and seek him with their whole heart.
3  For they who do no wickedness : walk in his ways.
4  Thou hast charged : that we shall diligently keep thy commandments.
5  O that my ways were made so direct : that I might keep thy statutes!
6  So shall I not be confounded : while I have respect unto all thy commandments.
7  I will thank thee with an unfeigned heart : when I shall have learned the judgements
of thy righteousness.
8  I will keep thy ceremonies : O forsake me not utterly.

9  Wherewithal shall a young man cleanse his way : even by ruling himself after thy word.
10  With my whole heart have I sought thee : O let me not go wrong out of thy commandments.
11  Thy words have I hid within my heart : that I should not sin against thee.
12  Blessed art thou, O Lord : O teach me thy statutes.
13  With my lips have I been telling : of all the judgements of thy mouth.
14  I have had as great delight in the way of thy testimonies : as in all manner of riches.
15  I will talk of thy commandments : and have respect unto thy ways.
16  My delight shall be in thy statutes : and I will not forget thy word.

17  O do well unto thy servant : that I may live, and keep thy word.
18  Open thou mine eyes : that I may see the wondrous things of thy law.
19  I am a stranger upon earth : O hide not thy commandments from me.
20  My soul breaketh out for the very fervent desire : that it hath alway unto thy judgements.
21  Thou hast rebuked the proud : and cursed are they that do err from thy commandments.
22  O turn from me shame and rebuke : for I have kept thy testimonies.
23  Princes also did sit and speak against me : but thy servant is occupied
in thy statutes.
24  For thy testimonies are my delight : and my counsellors.

25  My soul cleaveth to the dust : O quicken thou me, according to thy word.
26  I have acknowledged my ways, and thou heardest me : O teach me thy statutes.
27  Make me to understand the way of thy commandments : and so shall I talk
of thy wondrous works.
28  My soul melteth away for very heaviness : comfort thou me according unto thy word.
29  Take from me the way of lying : and cause thou me to make much of thy law.
30  I have chosen the way of truth : and thy judgements have I laid before me.
31  I have stuck unto thy testimonies : O Lord, confound me not.
32  I will run the way of thy commandments : when thou hast set my heart at liberty.

33  Teach me, O Lord, the way of thy statutes : and I shall keep it unto the end.
34  Give me understanding, and I shall keep thy law : yea, I shall keep it with my whole heart.
35  Make me to go in the path of thy commandments : for therein is my desire.
36  Incline my heart unto thy testimonies : and not to covetousness.
37  O turn away mine eyes, lest they behold vanity : and quicken thou me in thy way.
38  O stablish thy word in thy servant : that I may fear thee.
39  Take away the rebuke that I am afraid of : for thy judgements are good.
40  Behold, my delight is in thy commandments : O quicken me in thy righteousness.

41  Let thy loving mercy come also unto me, O Lord : even thy salvation,
according unto thy word.
42  So shall I make answer unto my blasphemers : for my trust is in thy word.
43  O take not the word of thy truth utterly out of my mouth : for my hope is in thy judgements.
44  So shall I alway keep thy law : yea, for ever and ever.
45  And I will walk at liberty : for I seek thy commandments.
46  I will speak of thy testimonies also, even before kings : and will not be ashamed.
47  And my delight shall be in thy commandments : which I have loved.
48  My hands also will I lift up unto thy commandments, which I have loved :
and my study shall be in thy statutes.

49  Think upon thy servant, as concerning thy word :
wherein thou hast caused me to put my trust.
50  The same is my comfort in my trouble : for thy word hath quickened me.
51  The proud have had me exceedingly in derision : yet have I not shrinked from thy law.
52  For I remembered thine everlasting judgements, O Lord : and received comfort.
53  I am horribly afraid : for the ungodly that forsake thy law.
54  Thy statutes have been my songs : in the house of my pilgrimage.
55  I have thought upon thy Name, O Lord, in the night-season : and have kept thy law.
56  This I had : because I kept thy commandments.

57  Thou art my portion, O Lord : I have promised to keep thy law.
58  I made my humble petition in thy presence with my whole heart : O be merciful unto me,
according to thy word.
59  I called mine own ways to remembrance : and turned my feet unto thy testimonies.
60  I made haste, and prolonged not the time : to keep thy commandments.
61  The congregations of the ungodly have robbed me : but I have not forgotten thy law.
62  At midnight I will rise to give thanks unto thee : because of thy righteous judgements.
63  I am a companion of all them that fear thee : and keep thy commandments.
64  The earth, O Lord, is full of thy mercy : O teach me thy statutes.

65  O Lord, thou hast dealt graciously with thy servant : according unto thy word.
66  O learn me true understanding and knowledge : for I have believed thy commandments.
67  Before I was troubled, I went wrong : but now have I kept thy word.
68  Thou art good and gracious : O teach me thy statutes.
69  The proud have imagined a lie against me :
but I will keep thy commandments with my whole heart.
70  Their heart is as fat as brawn : but my delight hath been in thy law.
71  It is good for me that I have been in trouble : that I may learn thy statutes.
72  The law of thy mouth is dearer unto me : than thousands of gold and silver.

73  Thy hands have made me and fashioned me: O give me understanding,
that I may learn thy commandments.
74  They that fear thee will be glad when they see me : because I have put my trust in thy word.
75  I know, O Lord, that thy judgements are right : and that thou of very faithfulness
hast caused me to be troubled.
76  O let thy merciful kindness be my comfort : according to thy word unto thy servant.
77  O let thy loving mercies come unto me, that I may live : for thy law is my delight.
78  Let the proud be confounded, for they go wickedly about to destroy me :
but I will be occupied in thy commandments.
79  Let such as fear thee, and have known thy testimonies : be turned unto me.
80  O let my heart be sound in thy statutes : that I be not ashamed.

81  My soul hath longed for thy salvation : and I have a good hope because of thy word.
82  Mine eyes long sore for thy word : saying, O when wilt thou comfort me?
83  For I am become like a bottle in the smoke : yet do I not forget thy statutes.
84  How many are the days of thy servant :
when wilt thou be avenged of them that persecute me?
85  The proud have digged pits for me : which are not after thy law.
86  All thy commandments are true : they persecute me falsely; O be thou my help.
87  They had almost made an end of me upon earth : but I forsook not thy commandments.
88  O quicken me after thy loving-kindness : and so shall I keep the testimonies of thy mouth.

89  O Lord, thy word : endureth for ever in heaven.
90  Thy truth also remaineth from one generation to another : thou hast laid the foundation
of the earth, and it abideth.
91  They continue this day according to thine ordinance : for all things serve thee.
92  If my delight had not been in thy law : I should have perished in my trouble.
93  I will never forget thy commandments : for with them thou hast quickened me.
94  I am thine, O save me : for I have sought thy commandments.
95  The ungodly laid wait for me to destroy me : but I will consider thy testimonies.
96  I see that all things come to an end : but thy commandment is exceeding broad.

97  Lord, what love have I unto thy law : all the day long is my study in it.
98  Thou through thy commandments hast made me wiser than mine enemies:
for they are ever with me.
99  I have more understanding than my teachers : for thy testimonies are my study.
100  I am wiser than the aged : because I keep thy commandments.
101  I have refrained my feet from every evil way : that I may keep thy word.
102  I have not shrunk from thy judgements : for thou teachest me.
103  O how sweet are thy words unto my throat : yea, sweeter than honey unto my mouth.
104  Through thy commandments I get understanding : therefore I hate all evil ways.

105  Thy word is a lantern unto my feet : and a light unto my paths.
106  I have sworn, and am stedfastly purposed : to keep thy righteous judgements.
107  I am troubled above measure : quicken me, O Lord, according to thy word.
108  Let the free-will offerings of my mouth please thee, O Lord : and teach me thy judgements.
109  My soul is alway in my hand : yet do I not forget thy law.
110  The ungodly have laid a snare for me : but yet I swerved not from thy commandments.
111  Thy testimonies have I claimed as mine heritage for ever :
and why? they are the very joy of my heart.
112  I have applied my heart to fulfil thy statutes alway : even unto the end.

113  I hate them that imagine evil things : but thy law do I love.
114  Thou art my defence and shield : and my trust is in thy word.
115  Away from me, ye wicked : I will keep the commandments of my God.
116  O stablish me according to thy word, that I may live : and let me not be disappointed of my hope.
117  Hold thou me up, and I shall be safe : yea, my delight shall be ever in thy statutes.
118  Thou hast trodden down all them that depart from thy statutes : for they imagine but deceit.
119  Thou puttest away all the ungodly of the earth like dross : therefore I love thy testimonies.
120  My flesh trembleth for fear of thee : and I am afraid of thy judgements.

121  I Deal with the thing that is lawful and right : O give me not over unto mine oppressors.
122  Make thou thy servant to delight in that which is good : that the proud do me no wrong.
123  Mine eyes are wasted away with looking for thy health : and for the word
of thy righteousness.
124  O deal with thy servant according unto thy loving mercy : and teach me thy statutes.
125  I am thy servant, O grant me understanding : that I may know thy testimonies.
126  It is time for thee, Lord, to lay to thine hand : for they have destroyed thy law.
127  For I love thy commandments : above gold and precious stone.
128  Therefore hold I straight all thy commandments : and all false ways I utterly abhor.

129  Thy testimonies are wonderful : therefore doth my soul keep them.
130  When thy word goeth forth : it giveth light and understanding unto the simple.
131  I opened my mouth, and drew in my breath : for my delight was in thy commandments.
132  O look thou upon me, and be merciful unto me : as thou usest to do unto those that love
thy Name.
133  Order my steps in thy word : and so shall no wickedness have dominion over me.
134  O deliver me from the wrongful dealings of men : and so shall I keep thy commandments.
135  Shew the light of thy countenance upon thy servant : and teach me thy statutes.
136  Mine eyes gush out with water : because men keep not thy law.

137  Righteous art thou, O Lord : and true is thy judgement.
138  The testimonies that thou hast commanded : are exceeding righteous and true.
139  My zeal hath even consumed me : because mine enemies have forgotten thy words.
140  Thy word is tried to the uttermost : and thy servant loveth it.
141  I am small, and of no reputation : yet do I not forget thy commandments.
142  Thy righteousness is an everlasting righteousness : and thy law is the truth.
143  Trouble and heaviness have taken hold upon me : yet is my delight in thy commandments.
144  The righteousness of thy testimonies is everlasting : O grant me understanding,
and I shall live.

145  I call with my whole heart : hear me, O Lord, I will keep thy statutes.
146  Yea, even unto thee do I call : help me, and I shall keep thy testimonies.
147  Early in the morning do I cry unto thee : for in thy word is my trust.
148  Mine eyes prevent the night-watches : that I might be occupied in thy words.
149  Hear my voice, O Lord, according unto thy loving-kindness :
quicken me, according as thou art wont.
150  They draw nigh that of malice persecute me : and are far from thy law.
151  Be thou nigh at hand, O Lord : for all thy commandments are true.
152  As concerning thy testimonies, I have known long since : that thou hast grounded them for ever.

153  O consider mine adversity, and deliver me : for I do not forget thy law.
154  Avenge thou my cause, and deliver me : quicken me, according to thy word.
155  Health is far from the ungodly : for they regard not thy statutes.
156  Great is thy mercy, O Lord : quicken me, as thou art wont.
157  Many there are that trouble me, and persecute me : yet do I not swerve from thy testimonies.
158  It grieveth me when I see the transgressors : because they keep not thy law.
159  Consider, O Lord, how I love thy commandments : O quicken me, according to thy loving-kindness.
160  Thy word is true from everlasting : all the judgements of thy righteousness endure for evermore.

161  Princes have persecuted me without a cause : but my heart standeth in awe of thy word.
162  I am as glad of thy word : as one that findeth great spoils.
163  As for lies, I hate and abhor them : but thy law do I love.
164  Seven times a day do I praise thee : because of thy righteous judgements.
165  Great is the peace that they have who love thy law : and they are not offended at it.
166  Lord, I have looked for thy saving health : and done after thy commandments.
167  My soul hath kept thy testimonies : and loved them exceedingly.
168  I have kept thy commandments and testimonies : for all my ways are before thee.

169  Let my complaint come before thee, O Lord :
give me understanding, according to thy word.
170  Let my supplication come before thee : deliver me, according to thy word.
171  My lips shall speak of thy praise : when thou hast taught me thy statutes.
172  Yea, my tongue shall sing of thy word : for all thy commandments are righteous.
173  Let thine hand help me : for I have chosen thy commandments.
174  I have longed for thy saving health, O Lord : and in thy law is my delight.
175  O let my soul live, and it shall praise thee : and thy judgements shall help me.
176  I have gone astray like a sheep that is lost : O seek thy servant,
for I do not forget thy commandments.

Statenbijbel (1637)

Dutch.png Dutch text

1  Aleph. Welgelukzalig zijn de oprechten van wandel, die in de wet des HEEREN gaan.
2  Welgelukzalig zijn zij, die Zijn getuigenissen onderhouden, die Hem van ganser harte zoeken;
3  Ook geen onrecht werken, maar wandelen in Zijn wegen.
4  HEERE! Gij hebt geboden, dat men Uw bevelen zeer bewaren zal.
5  Och, dat mijn wegen gericht werden, om Uw inzettingen te bewaren!
6  Dan zou ik niet beschaamd worden, wanneer ik merken zou op al Uw geboden.
7  Ik zal U loven in oprechtheid des harten, als ik de rechten Uwer gerechtigheid geleerd zal hebben.
8  Ik zal Uw inzettingen bewaren; verlaat mij niet al te zeer.

9  Beth. Waarmede zal de jongeling zijn pad zuiver houden? Als hij dat houdt naar Uw woord.
10  Ik zoek U met mijn gehele hart, laat mij van Uw geboden niet afdwalen.
11  Ik heb Uw rede in mijn hart verborgen, opdat ik tegen U niet zondigen zou.
12  HEERE! Gij zijt gezegend; leer mij Uw inzettingen.
13  Ik heb met mijn lippen verteld al de rechten Uws monds.
14  Ik ben vrolijker in den weg Uwer getuigenissen, dan over allen rijkdom.
15  Ik zal Uw bevelen overdenken, en op Uw paden letten.
16  Ik zal mijzelven vermaken in Uw inzettingen; Uw woord zal ik niet vergeten.

17  Gimel. Doe wel bij Uw knecht, dat ik leve en Uw woord beware.
18  Ontdek mijn ogen, dat ik aanschouwe de wonderen van Uw wet.
19  Ik ben een vreemdeling op de aarde, verberg Uw geboden voor mij niet.
20  Mijn ziel is verbroken vanwege het verlangen naar Uw oordelen te aller tijd.
21  Gij scheldt de vervloekte hovaardigen, die van Uw geboden afdwalen.
22  Wentel van mij versmaadheid en verachting, want ik heb Uw getuigenissen onderhouden.
23  Als zelfs de vorsten zittende tegen mij gesproken hebben, heeft Uw knecht Uw inzettingen betracht.
24  Ook zijn Uw getuigenissen mijn vermakingen, en mijn raadslieden.

25  Daleth. Mijn ziel kleeft aan het stof; maak mij levend naar Uw woord.
26  Ik heb U mijn wegen verteld, en Gij hebt mij verhoord; leer mij Uw inzettingen.
27  Geef mij den weg Uwer bevelen te verstaan, opdat ik Uw wonderen betrachte.
28  Mijn ziel druipt weg van treurigheid; richt mij op naar Uw woord.
29  Wend van mij den weg der valsheid, en verleen mij genadiglijk Uw wet.
30  Ik heb verkoren den weg der waarheid, Uw rechten heb ik mij voorgesteld.
31  Ik kleef vast aan Uw getuigenissen; o HEERE! beschaam mij niet.
32  Ik zal den weg Uwer geboden lopen, als Gij mijn hart verwijd zult hebben.

33  He. HEERE! leer mij den weg Uwer inzettingen, en ik zal hem houden ten einde toe.
34  Geef mij het verstand, en ik zal Uw wet houden; ja, ik zal ze onderhouden met gansen harte.
35  Doe mij treden op het pad Uwer geboden, want daarin heb ik lust.
36  Neig mijn hart tot Uw getuigenissen, en niet tot gierigheid.
37  Wend mijn ogen af, dat zij geen ijdelheid zien; maak mij levend door
Uw wegen.
38  Bevestig Uw toezegging aan Uw knecht, die Uw vreze toegedaan is.
39  Wend mijn smaadheid af, die ik vreze, want Uw rechten zijn goed.
40  Zie, ik heb een begeerte tot Uw bevelen; maak mij levend door Uw gerechtigheid.

41  Vav. En dat mij Uw goedertierenheden overkomen, o HEERE! Uw heil, naar Uw toezegging;
42  Opdat ik mijn smader wat heb te antwoorden, want ik vertrouw op Uw woord.
43  En ruk het woord der waarheid van mijn mond niet al te zeer, want ik hoop op Uw rechten.
44  Zo zal ik Uw wet steeds onderhouden, eeuwiglijk en altoos.
45  En ik zal wandelen in de ruimte, omdat ik Uw bevelen gezocht heb.
46  Ook zal ik voor koningen spreken van Uw getuigenissen, en mij niet schamen.
47  En ik zal mij vermaken in Uw geboden, die ik liefheb.
48  En ik zal mijn handen opheffen naar Uw geboden, die ik liefheb, en ik zal Uw inzettingen betrachten.

49  Zayin. Gedenk des woords, tot Uw knecht gesproken, op hetwelk Gij mij hebt doen hopen.
50  Dit is mijn troost in mijn ellende, want Uw toezegging heeft mij levend gemaakt.
51  De hovaardigen hebben mij boven mate zeer bespot; nochtans ben ik van Uw wet niet geweken.
52  Ik heb gedacht, o HEERE! aan Uw oordelen van ouds aan, en heb mij getroost.
53  Grote beroering heeft mij bevangen vanwege de goddelozen, die Uw wet verlaten.
54  Uw inzettingen zijn mij gezangen geweest, ter plaatse mijner vreemdelingschappen.
55  HEERE! des nachts ben ik Uws Naams gedachtig geweest, en heb Uw wet bewaard.
56  Dat is mij geschied, omdat ik Uw bevelen bewaard heb.

57  Het. De HEERE is mijn deel, ik heb gezegd, dat ik Uw woorden zal bewaren.
58  Ik heb Uw aanschijn ernstelijk gebeden van ganser harte, wees mij genadig naar Uw toezegging.
59  Ik heb mijn wegen bedacht, en heb mijn voeten gekeerd tot Uw getuigenissen.
60  Ik heb gehaast, en niet vertraagd Uw geboden te onderhouden.
61  De goddeloze hopen hebben mij beroofd; nochtans heb ik Uw wet niet vergeten.
62  Te middernacht sta ik op, om U te loven voor de rechten Uwer gerechtigheid.
63  Ik ben een gezel van allen, die U vrezen, en van hen, die Uw bevelen onderhouden.
64  HEERE! de aarde is vol van Uw goedertierenheid; leer mij Uw inzettingen.

65  Tet. Gij hebt bij Uw knecht goed gedaan, HEERE, naar Uw woord.
66  Leer mij een goeden zin en wetenschap, want ik heb aan Uw geboden geloofd.
67  Eer ik verdrukt werd, dwaalde ik, maar nu onderhoud ik Uw woord.
68  Gij zijt goed en goeddoende; leer mij Uw inzettingen.
69  De hovaardigen hebben leugens tegen mij gestoffeerd;
doch ik bewaar Uw bevelen van ganser harte.
70  Hun hart is vet als smeer; maar ik heb vermaak in Uw wet.
71  Het is mij goed, dat ik verdrukt ben geweest, opdat ik Uw inzettingen leerde.
72  De wet Uws monds is mij beter, dan duizenden van goud of zilver.

73  Jod. Uw handen hebben mij gemaakt, en bereid; maak mij verstandig, opdat ik Uw geboden lere.
74  Die U vrezen, zullen mij aanzien, en zich verblijden, omdat ik op Uw woord gehoopt heb.
75  Ik weet, HEERE! dat Uw gerichten de gerechtigheid zijn, en dat Gij mij uit getrouwheid verdrukt hebt.
76  Laat toch Uw goedertierenheid zijn om mij te troosten, naar Uw toezegging aan Uw knecht.
77  Laat mij Uw barmhartigheden overkomen, opdat ik leve, want Uw wet is al mijn vermaking.
78  Laat de hovaardigen beschaamd worden, omdat zij mij met leugen nedergestoten hebben; doch ik betracht Uw geboden.
79  Laat hen tot mij keren, die U vrezen, en die Uw getuigenissen kennen.
80  Laat mijn hart oprecht zijn tot Uw inzettingen, opdat ik niet beschaamd worde.

81  Kaf. Mijn ziel is bezweken van verlangen naar Uw heil; op Uw woord heb ik gehoopt.
82  Mijn ogen zijn bezweken van verlangen naar Uw toezegging, terwijl ik zeide:
Wanneer zult Gij mij vertroosten?
83  Want ik ben geworden als een lederen zak in den rook; doch Uw inzettingen heb ik niet vergeten.
84  Hoe vele zullen de dagen Uws knechts zijn? Wanneer zult Gij recht doen over mijn vervolgers?
85  De hovaardigen hebben mij putten gegraven, hetwelk niet is naar Uw wet.
86  Al Uw geboden zijn waarheid; zij vervolgen mij met leugen, help mij.
87  Zij hebben mij bijna vernietigd op de aarde, maar ik heb Uw bevelen niet verlaten.
88  Maak mij levend naar Uw goedertierenheid, dan zal ik de getuigenis Uws monds onderhouden.

89  Lamed. O HEERE! Uw woord bestaat in der eeuwigheid in de hemelen.
90  Uw goedertierenheid is van geslacht tot geslacht; Gij hebt de aarde vastgemaakt, en zij blijft staan;
91  Naar Uw verordeningen blijven zij nog heden staan, want zij allen zijn Uw knechten.
92  Indien Uw wet niet ware geweest al mijn vermaking, ik ware in mijn druk al lang vergaan.
93  Ik zal Uw bevelen in der eeuwigheid niet vergeten, want door dezelve hebt Gij mij levend gemaakt.
94  Ik ben Uw, behoud mij, want ik heb Uw bevelen gezocht.
95  De goddelozen hebben op mij gewacht, om mij te doen vergaan; ik neem acht op Uw getuigenissen.
96  In alle volmaaktheid heb ik een einde gezien; maar Uw gebod is zeer wijd.

97  Mem. Hoe lief heb ik Uw wet! Zij is mijn betrachting den gansen dag.
98  Zij maakt mij door Uw geboden wijzer, dan mijn vijanden zijn,
want zij is in eeuwigheid bij mij.
99  Ik ben verstandiger dan al mijn leraars, omdat Uw getuigenissen mijn betrachting zijn.
100  Ik ben voorzichtiger dan de ouden, omdat ik Uw bevelen bewaard heb.
101  Ik heb mijn voeten geweerd van alle kwade paden, opdat ik Uw woord zou onderhouden.
102  Ik ben niet geweken van Uw rechten, want Gij hebt mij geleerd.
103  Hoe zoet zijn Uw redenen mijn gehemelte geweest, meer dan honig mijn mond!
104  Uit Uw bevelen krijg ik verstand, daarom haat ik alle leugenpaden.

105  Nun. Uw woord is een lamp voor mijn voet, en een licht voor mijn pad.
106  Ik heb gezworen, en zal het bevestigen, dat ik onderhouden zal de rechten Uwer gerechtigheid.
107  Ik ben gans zeer verdrukt, HEERE! maak mij levend naar Uw woord.
108  Laat U toch, o HEERE! welgevallen de vrijwillige offeranden mijns monds, en leer mij Uw rechten.
109  Mijn ziel is geduriglijk in mijn hand; nochtans vergeet ik Uw wet niet.
110  De goddelozen hebben mij een strik gelegd; nochtans ben ik niet afgedwaald van Uw bevelen.
111  Ik heb Uw getuigenissen genomen tot een eeuwige erve, want zij zijn mijns harten vrolijkheid.
112  Ik heb mijn hart geneigd, om Uw inzettingen eeuwiglijk te doen, ten einde toe.

113  Samech. Ik haat de kwade ranken, maar heb Uw wet lief.
114  Gij zijt mijn Schuilplaats en mijn Schild; op Uw Woord heb ik gehoopt.
115  Wijkt van mij, gij boosdoeners! dat ik de geboden mijns Gods moge bewaren.
116  Ondersteun mij naar Uw toezegging, opdat ik leve; en laat mij niet beschaamd worden over mijn hope.
117  Ondersteun mij, zo zal ik behouden zijn; dan zal ik mij steeds in Uw inzettingen vermaken.
118  Gij vertreedt al degenen, die van Uw inzettingen afdwalen, want hun bedrog is leugen.
119  Gij doet alle goddelozen der aarde weg als schuim, daarom heb ik Uw getuigenissen lief.
120  Het haar mijns vleses is te berge gerezen van verschrikking voor U,
en ik heb gevreesd voor Uw oordelen.

121  Ayin. Ik heb recht en gerechtigheid gedaan; geef mij niet over aan mijn onderdrukkers.
122  Wees borg voor Uw knecht ten goede; laat de hovaardigen mij niet onderdrukken.
123  Mijn ogen zijn bezweken van verlangen naar Uw heil, en naar de toezegging Uwer rechtvaardigheid.
124  Doe bij Uw knecht naar Uw goedertierenheid, en leer mij Uw inzettingen.
125  Ik ben Uw knecht, maak mij verstandig, en ik zal Uw getuigenissen kennen.
126  Het is tijd voor den HEERE, dat Hij werke, want zij hebben Uw wet verbroken.
127  Daarom heb ik Uw geboden lief, meer dan goud, ja, meer dan het fijnste goud.
128  Daarom heb ik al Uw bevelen, van alles, voor recht gehouden; maar alle valse pad heb ik gehaat.

129  Pe. Uw getuigenissen zijn wonderbaar, daarom bewaart ze mijn ziel.
130  De opening Uwer woorden geeft licht, de slechten verstandig makende.
131  Ik heb mijn mond wijd opengedaan, en gehijgd, want ik heb verlangd naar Uw geboden.
132  Zie mij aan, wees mij genadig, naar het recht aan degenen, die Uw Naam beminnen.
133  Maak mijn voetstappen vast in Uw Woord, en laat geen ongerechtigheid over mij heersen.
134  Verlos mij van des mensen overlast, en ik zal Uw bevelen onderhouden.
135  Doe Uw aangezicht lichten over Uw knecht, en leer mij Uw inzettingen.
136  Waterbeken vlieten af uit mijn ogen, omdat zij Uw wet niet onderhouden.

137  Tzade. HEERE! Gij zijt rechtvaardig, en elkeen Uwer oordelen is recht.
138  Gij hebt de gerechtigheid Uwer getuigenissen, en de waarheid hogelijk geboden.
139  Mijn ijver heeft mij doen vergaan, omdat mijn wederpartijders Uw woorden vergeten hebben.
140  Uw woord is zeer gelouterd, en Uw knecht heeft het lief.
141  Ik ben klein en veracht, doch Uw bevelen vergeet ik niet.
142  Uw gerechtigheid is gerechtigheid in eeuwigheid, en Uw wet is de waarheid.
143  Benauwdheid en angst hebben mij getroffen, doch Uw geboden zijn mijn vermakingen.
144  De gerechtigheid Uwer getuigenissen is in der eeuwigheid; doe ze mij verstaan, zo zal ik leven.

145  Qof. Ik heb van ganser harte geroepen: verhoor mij, o HEERE! ik zal Uw inzettingen bewaren.
146  Ik heb U aangeroepen, verlos mij, en ik zal Uw getuigenissen onderhouden.
147  Ik ben de morgen schemering voorgekomen, en heb geschrei gemaakt;
op Uw woord heb ik gehoopt.
148  Mijn ogen komen de nacht waken voor, om Uw rede te betrachten.
149  Hoor mijn stem naar Uw goedertierenheid, o HEERE! maak mij levend naar Uw recht.
150  Die kwade praktijken najagen, genaken mij, zij wijken verre van Uw wet.
151  Maar Gij, HEERE! zijt nabij, en al Uw geboden zijn waarheid.
152  Van ouds heb ik geweten van Uw getuigenissen, dat Gij ze in eeuwigheid gegrond hebt.

153  Resh. Zie mijn ellende aan, en help mij uit, want Uw wet heb ik niet vergeten.
154  Twist mijn twistzaak, en verlos mij, maak mij levend, naar Uw toezegging.
155  Het heil is verre van de goddelozen, want zij zoeken Uw inzettingen niet.
156  HEERE! Uw barmhartigheden zijn vele; maak mij levend naar Uw rechten.
157  Mijn vervolgers en mijn wederpartijders zijn vele, maar van Uw getuigenissen wijk ik niet.
158  Ik heb gezien degenen, die trouwelooslijk handelen, en het verdroot mij, dat zij Uw woord niet onderhielden.
159  Zie aan, dat ik Uw bevelen lief heb, o HEERE! maak mij levend naar Uw goedertierenheid.
160  Het begin Uws woords is waarheid, en in der eeuwigheid is al het recht Uwer gerechtigheid.

161  Shin. De vorsten hebben mij vervolgd zonder oorzaak; maar mijn hart heeft gevreesd voor Uw woord.
162  Ik ben vrolijk over Uw toezegging, als een, die een groten buit vindt.
163  Ik haat de valsheid, en heb er een gruwel van; maar Uw wet heb ik lief.
164  Ik loof U zevenmaal des daags, over de rechten Uwer gerechtigheid.
165  Die Uw wet beminnen, hebben groten vrede, en zij hebben geen aanstoot.
166  O HEERE! ik hoop op Uw heil, en doe Uw geboden.
167  Mijn ziel onderhoudt Uw getuigenissen, en ik heb ze zeer lief.
168  Ik onderhoud Uw bevelen en Uw getuigenissen, want al mijn wegen zijn voor U.

169  Tav. O HEERE! laat mijn geschrei voor Uw aanschijn genaken, maak mij verstandig naar Uw woord.
170  Laat mijn smeken voor Uw aanschijn komen, red mij naar Uw toezegging.
171  Mijn lippen zullen Uw lof overvloediglijk uitstorten, als Gij mij Uw inzettingen zult geleerd hebben.
172  Mijn tong zal spraak houden van Uw rede, want al Uw geboden zijn rechtvaardigheid.
173  Laat Uw hand mij te hulp komen, want ik heb Uw bevelen verkoren.
174  O HEERE! ik verlang naar Uw heil, en Uw wet is al mijn vermaking.
175  Laat mijn ziel leven, en zij zal U loven, en laat Uw rechten mij helpen.
176  Ik heb gedwaald als een verloren schaap; zoek Uw knecht,
want Uw geboden heb ik niet vergeten.

Lutherbibel (1912)

German.png German text

1  Wohl denen, die ohne Tadel leben, die im Gesetz des Herrn wandeln!
2  Wohl denen, die seine Zeugnisse halten, die ihn von ganzem Herzen suchen!
3  Denn welche auf seinen Wegen wandeln, die tun kein Übels.
4  Du hast geboten, fleißig zu halten deine Befehle.
5  O daß mein Leben deine Rechte mit ganzem Ernst hielte!
6  Wenn ich schaue allein auf deine Gebote, so werde ich nicht zuschanden.
7  Ich danke dir von rechtem Herzen, daß du mich lehrest die Rechte deiner Gerechtigkeit.
8  Deine Rechte will ich halten; verlaß mich nimmermehr!

9  Wie wird ein Jüngling seinen Weg unsträflich gehen? Wenn er sich hält nach deinen Worten.
10  Ich suche dich von ganzem Herzen; laß mich nicht fehlen deiner Gebote!
11  Ich behalte dein Wort in meinem Herzen, auf daß ich nicht wider dich sündige.
12  Gelobet seiest du, Herr! Lehre mich deine Rechte!
13  Ich will mit meinen Lippen erzählen alle Rechte deines Mundes.
14  Ich freue mich des Weges deiner Zeugnisse als über allerlei Reichtum.
15  Ich rede, was du befohlen hast, und schaue auf deine Wege.
16  Ich habe Lust zu deinen Rechten und vergesse deine Worte nicht.

17  Tu wohl deinem Knechte, daß ich lebe und dein Wort halte.
18  Öffne mir die Augen, daß ich sehe die Wunder an deinem Gesetze.
19  Ich bin ein Gast auf Erden; verbirg deine Gebote nicht vor mir!
20  Meine Seele ist zermalmet vor Verlangen nach deinen Rechten allezeit.
21  Du schiltst die Stolzen; verflucht sind, die deiner Gebote fehlen.
22  Wende von mir Schmach und Verachtung; denn ich halte deine Zeugnisse.
23  Es sitzen auch die Fürsten und reden wider mich; aber dein Knecht redet von deinen Rechten.
24  Ich habe Lust zu deinen Zeugnissen; die sind meine Ratsleute.

25  Meine Seele liegt im Staube; erquicke mich nach deinem Wort!
26  Ich erzähle meine Wege, und du erhörest mich; lehre mich deine Rechte!
27  Unterweise mich den Weg deiner Befehle, so will ich reden von deinen Wundern.
28  Ich gräme mich, daß mir das Herz verschmachtet; stärke mich nach deinem Wort!
29  Wende von mir den falschen Weg und gönne mir dein Gesetz.
30  Ich habe den Weg der Wahrheit erwählet; deine Rechte hab ich vor mich gestellet.
31  ich hange an deinen Zeugnissen; Herr, laß mich nicht zuschanden werden!
32  Wenn du mein Herz tröstest, so laufe ich den Weg deiner Gebote.

33  Zeige mir, Herr, den Weg deiner Rechte, daß ich sie bewahre bis ans Ende.
34  Unterweise mich, daß ich bewahre dein Gesetz und halte es von ganzem Herzen.
35  Führe mich auf dem Steige deiner Gebote; denn ich habe Lust dazu.
36  Neige mein Herz zu deinen Zeugnissen und nicht zum Geiz.
37  Wende meine Augen ab, daß sie nicht sehen nach unnützer Lehre, sondern erquicke mich auf deinem Wege.
38  Laß deinen Knecht dein Gebot festiglich für dein Wort halten, daß ich dich fürchte!
39  Wende von mir die Schmach, die ich scheue; denn deine Rechte sind lieblich.
40  Siehe, ich begehre deiner Befehle; erquicke mich mit deiner Gerechtigkeit!

41  Herr, laß mir deine Gnade widerfahren, deine Hilfe nach deinem Wort,
42  daß ich antworten möge meinem Lästerer; denn ich verlasse mich auf dein Wort.
43  Und nimm ja nicht von meinem Munde das Wort der Wahrheit; denn ich hoffe auf deine Rechte.
44  Ich will dein Gesetz halten allewege, immer und ewiglich.
45  Und ich wandle fröhlich; denn ich suche deine Befehle.
46  Ich rede von deinen Zeugnissen vor Königen und schäme mich nicht;
47  und habe Lust an deinen Geboten, und sind mir lieb;
48  und hebe meine Hände auf zu deinen Geboten, die mir lieb sind, und rede von deinen Rechten.

49  Gedenke deinem Knechte an dein Wort, auf welches du mich lässest hoffen:
50  Das ist mein Trost in meinem Elende; denn dein Wort erquicket mich.
51  Die Stolzen haben ihren Spott an mir; dennoch weiche ich nicht von deinem Gesetz.
52  Herr, wenn ich gedenke, wie du von der Welt her gerichtet hast, so werde ich getröstet.
53  Ich bin entbrannt über die Gottlosen, die dein Gesetz verlassen.
54  Deine Rechte sind mein Lied in dem Hause meiner Wallfahrt.
55  Herr, ich gedenke des Nachts an deinen Namen und halte dein Gesetz.
56  Das ist mein Schatz, daß ich deine Befehle halte.

57  Ich habe gesagt, Herr, das soll mein Erbe sein, daß ich deine Wege halte.
58  Ich flehe vor deinem Angesichte von ganzem Herzen; sei mir gnädig nach deinem Wort!
59  Ich betrachte meine Wege und kehre meine Füße zu deinen Zeugnissen.
60  Ich eile und säume mich nicht, zu halten deine Gebote.
61  Der Gottlosen Rotte beraubet mich; aber ich vergesse deines Gesetzes nicht.
62  Zur Mitternacht stehe ich auf, dir zu danken für die Rechte deiner Gerechtigkeit.
63  Ich halte mich zu denen, die dich fürchten und deine Befehle halten.
64  Herr, die Erde ist voll deiner Güte; lehre mich deine Rechte!

65  Du tust Gutes deinem Knechte, Herr, nach deinem Wort.
66  Lehre mich heilsame Sitten und Erkenntnis; denn ich glaube deinen Geboten.
67  Ehe ich gedemütiget ward, irrete ich; nun aber halte ich dein Wort.
68  Du bist gütig und freundlich; lehre mich deine Rechte!
69  Die Stolzen erdichten Lügen über mich;
ich aber halte von ganzem Herzen deine Befehle.
70  Ihr Herz ist dick wie Schmeer; ich aber habe Lust an deinem Gesetz.
71  Es ist mir lieb, daß du mich gedemütiget hast, daß ich deine Rechte lerne.
72  Das Gesetz deines Mundes ist mir lieber denn viel tausend Stück Gold und Silber.

73  Deine Hand hat mich gemacht und bereitet; unterweise mich, daß ich deine Gebote lerne.
74  Die dich fürchten, sehen mich und freuen sich; denn ich hoffe auf dein Wort.
75  Herr, ich weiß, daß deine Gerichte recht sind und hast mich treulich gedemütiget.
76  Deine Gnade müsse mein Trost sein, wie du deinem Knechte zugesagt hast.
77  Laß mir deine Barmherzigkeit widerfahren, daß ich lebe; denn ich habe Lust zu deinem Gesetz.
78  Ach, daß die Stolzen müßten zuschanden werden, die mich mit Lügen niederdrücken! Ich aber rede von deinem Befehl.
79  Ach, daß sich müßten zu mir halten, die dich fürchten und deine Zeugnisse kennen!
80  Mein Herz bleibe rechtschaffen in deinen Rechten, daß ich nicht zuschanden werde.

81  Meine Seele verlanget nach deinem Heil; ich hoffe auf dein Wort.
82  Meine Augen sehnen sich nach deinem Wort und sagen:
Wann tröstest du mich?
83  Denn ich bin wie eine Haut im Rauch; deiner Rechte vergesse ich nicht.
84  Wie lange soll dein Knecht warten? Wann willst du Gericht halten über meine Verfolger?
85  Die Stolzen graben mir Gruben, die nicht sind nach deinem Gesetz.
86  Deine Gebote sind eitel Wahrheit. Sie verfolgen mich mit Lügen; hilf mir!
87  Sie haben mich schier umgebracht auf Erden; ich aber verlasse deine Befehle nicht.
88  Erquicke mich durch deine Gnade, daß ich halte die Zeugnisse deines Mundes.

89  Herr, dein Wort bleibt ewiglich, soweit der Himmel ist;
90  deine Wahrheit währet für und für. Du hast die Erde zugerichtet, und sie bleibt stehen.
91  Es bleibet täglich nach deinem Wort; denn es muß dir alles dienen.
92  Wo dein Gesetz nicht mein Trost gewesen wäre, so wäre ich vergangen in meinem Elende.
93  Ich will deine Befehle nimmermehr vergessen; denn du erquickest mich damit.
94  Ich bin dein, hilf mir; denn ich suche deine Befehle.
95  Die Gottlosen warten auf mich, daß sie mich umbringen; ich aber merke auf deine Zeugnisse.
96  Ich habe alles Dinges ein Ende gesehen; aber dein Gebot währet.

97  Wie habe ich dein Gesetz so lieb! Täglich rede ich davon.
98  Du machst mich mit deinem Gebot weiser, denn meine Feinde sind;
denn es ist ewiglich mein Schatz.
99  Ich bin gelehrter denn alle meine Lehrer; denn deine Zeugnisse sind meine Rede.
100  Ich bin klüger denn die Alten; denn ich halte deine Befehle.
101  Ich wehre meinem Fuß alle bösen Wege, daß ich dein Wort halte.
102  Ich weiche nicht von deinen Rechten; denn du lehrest mich.
103  Dein Wort ist meinem Munde süßer denn Honig.
104  Dein Wort macht mich klug; darum hasse ich alle falschen Wege,

105  Dein Wort ist meines Fußes Leuchte und ein Licht auf meinem Wege.
106  Ich schwöre und will's halten, daß ich die Rechte deiner Gerechtigkeit halten will.
107  Ich bin sehr gedemütiget; Herr, erquicke mich nach deinem Wort!
108  Laß dir gefallen, Herr, das willige Opfer meines Mundes und lehre mich deine Rechte.
109  Ich trage meine Seele immer in meinen Händen und ich vergesse deines Gesetzes nicht.
110  Die Gottlosen legen mir Stricke; ich aber irre nicht von deinem Befehl.
111  Deine Zeugnisse sind mein ewiges Erbe; denn sie sind meines Herzens Wonne.
112  Ich neige mein Herz, zu tun nach deinen Rechten immer und ewiglich.

113  Ich hasse die Flattergeister und liebe dein Gesetz.
114  Du bist mein Schirm und Schild; ich hoffe auf dein Wort.
115  Weichet von mir, ihr Boshaftigen; ich will halten die Gebote meines Gottes.
116  Erhalte mich durch dein Wort, daß ich lebe, und laß mich nicht zuschanden werden über meiner Hoffnung.
117  Stärke mich, daß ich genese, so will ich stets meine Lust haben an deinen Rechten.
118  Du zertrittst alle, die deiner Rechte fehlen; denn ihre Trügerei ist eitel Lüge.
119  Du wirfst alle Gottlosen auf Erden weg wie Schlacken; darum liebe ich deine Zeugnisse.
120  Ich fürchte mich vor dir, daß mir die Haut schauert,
und entsetze mich vor deinen Rechten.

121  Ich halte über dem Recht und Gerechtigkeit; übergib mich nicht denen, die mir wollen Gewalt tun!
122  Vertritt du deinen Knecht und tröste ihn, daß mir die Stolzen nicht Gewalt tun.
123  Meine Augen sehnen sich nach deinem Heil und nach dem Wort deiner Gerechtigkeit.
124  Handle mit deinem Knechte nach deiner Gnade und lehre mich deine Rechte!
125  Ich bin dein Knecht; unterweise mich, daß ich erkenne deine Zeugnisse!
126  Es ist Zeit, daß der Herr dazu tue; sie haben dein Gesetz zerrissen.
127  Darum liebe ich dein Gebot über Gold und über fein Gold.
128  Darum halte ich stracks alle deine Befehle; ich hasse allen falschen Weg.

129  Deine Zeugnisse sind wunderbarlich; darum hält sie meine Seele.
130  Wenn dein Wort offenbar wird, so erfreuet es und macht klug die Einfältigen.
131  Ich tue meinen Mund auf und begehre deine Gebote; denn mich verlanget danach.
132  Wende dich zu mir und sei mir gnädig, wie du pflegst zu tun denen, die deinen Namen lieben.
133  Laß meinen Gang gewiß sein in deinem Wort und laß kein Unrecht über mich herrschen!
134  Erlöse mich von der Menschen Frevel, so will ich halten deine Befehle.
135  Laß dein Antlitz leuchten über deinen Knecht und lehre mich deine Rechte!
136  Meine Augen fließen mit Wasser, daß man dein Gesetz nicht hält.

137  Herr, du bist gerecht und dein Wort ist recht.
138  Du hast die Zeugnisse deiner Gerechtigkeit und die Wahrheit hart geboten.
139  Ich habe mich schier zu Tode geeifert, daß meine Widersacher deiner Worte vergessen.
140  Dein Wort ist wohl geläutert, und dein Knecht hat es lieb.
141  Ich bin gering und verachtet, ich vergesse aber nicht deines Befehls.
142  Deine Gerechtigkeit ist eine ewige Gerechtigkeit, und dein Gesetz ist Wahrheit.
143  Angst und Not haben mich getroffen; ich habe aber Lust an deinen Geboten.
144  Die Gerechtigkeit deiner Zeugnisse ist ewig; unterweise mich, so lebe ich.

145  Ich rufe von ganzem Herzen; erhöre mich, Herr, daß ich deine Rechte halte!
146  Ich rufe zu dir; hilf mir, daß ich deine Zeugnisse halte!
147  Ich komme frühe und schreie; auf dein Wort hoffe ich.
148  Ich wache frühe auf, daß ich rede von deinem Wort.
149  Höre meine Stimme nach deiner Gnade; Herr, erquicke mich nach deinen Rechten!
150  Meine boshaftigen Verfolger wollen mir zu und sind ferne von deinem Gesetz.
151  Herr, du bist nahe, und deine Gebote sind eitel Wahrheit.
152  Zuvor weiß ich aber, daß du deine Zeugnisse ewiglich gegründet hast.

153  Siehe mein Elend und errette mich; hilf mir aus, denn ich vergesse deines Gesetzes nicht.
154  Führe meine Sache und erlöse mich; erquicke mich durch dein Wort!
155  Das Heil ist ferne von den Gottlosen; denn sie achten deine Rechte nicht.
156  Herr, deine Barmherzigkeit ist groß; erquicke mich nach deinen Rechten!
157  Meiner Verfolger und Widersacher ist viel; ich weiche aber nicht von deinen Zeugnissen.
158  Ich sehe die Verächter, und tut mir wehe, daß sie dein Wort nicht halten.
159  Siehe, ich liebe deine Befehle; Herr, erquicke mich nach deiner Gnade!
160  Dein Wort ist nichts denn Wahrheit; alle Rechte deiner Gerechtigkeit währen ewiglich.

161  Die Fürsten verfolgen mich ohne Ursache und mein Herz fürchtet sich vor deinen Worten.
162  ich freue mich über dein Wort wie einer, der eine große Beute kriegt.
163  Lügen bin ich gram und habe Greuel daran; aber dein Gesetz habe ich lieb.
164  Ich lobe dich des Tages siebenmal um der Rechte willen deiner Gerechtigkeit.
165  Großen Frieden haben, die dein Gesetz lieben, und werden nicht straucheln.
166  Herr, ich warte auf dein Heil und tue nach deinen Geboten.
167  Meine Seele hält deine Zeugnisse und liebet sie fast.
168  Ich halte deine Befehle und deine Zeugnisse; denn alle meine Wege sind vor dir.

169  Herr, laß meine Klage vor, dich kommen; unterweise mich nach deinem Wort!
170  Laß mein Flehen vor dich kommen; errette mich nach deinem Wort!
171  Meine Lippen sollen toben, wenn du mich deine Rechte lehrest.
172  Meine Zunge soll ihr Gespräch haben von deinem Wort; denn alle deine Gebote sind recht.
173  Laß mir deine Hand beistehen; denn ich habe erwählet deine Befehle.
174  Herr, mich verlanget nach deinem Heil und habe Lust an deinem Gesetz.
175  Laß meine Seele leben, daß sie dich lobe, und deine Rechte mir helfen.
176  Ich bin wie ein verirret und verloren Schaf; suche deinen Knecht;
denn ich vergesse deiner Gebote nicht.

Káldi fordítás

Hungarian.png Hungarian text

ALEPH.
Boldogok, kiknek útjok feddhetetlen, kik az Úr törvényében járnak.
Boldogok, kik az ő bizonyságait vizsgálják, teljes szivökből keresik őt;
mert nem cselekszenek gonoszt, kik az ő utain járnak.
Te parancsoltad rendeléseidet fölötte megtartatni.
Vajha útaim a te igazságaid megőrzésére lennének intézve!
Akkor nem szégyenűlök meg, midőn szemmel tartom minden parancsodat.
Hálát adok neked egyenes szivvel, azért, hogy megtanúltam a te igazságod itéleteit.
A te igazságidat megőrzöm; ne hagyj el soha engemet.

BETH.
Mivel jobbítja meg útját az ifju? a te beszédeid megtartásával.
Teljes szivemből kereslek téged; ne hagyj eltévednem parancsaidtól.
Szívembe rejtem a te beszédeidet, hogy ne vétsek ellened.
Áldott vagy te, Uram! tanits meg engem igazságaidra.
Ajakimmal hirdetem a te szád minden itéletét.
A te bizonyságaid útjában gyönyörködöm, mint mindannyi gazdagságban.
Parancsaidban gyakorlom magamat, és vigyázok utaidra.
A te igazságidról elmélkedem; nem feledem el beszédeidet.

GHIMEL.
Tégy jót a te szolgáddal, adj nekem életet; és megőrzöm beszédeidet.
Nyisd meg szemeimet, hogy szemlélhessem a csodákat törvényedben.
Jövevény vagyok én a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat.
Epedve ohajtja lelkem a te igazságaidat minden időben.
Megfedded a kevélyeket; átkozottak, kik elhajolnak a te parancsaidtól.
Vedd el rólam a gyalázatot és megvetést, mivel a te bizonyságidat keresem.
Mert fejedelmek ülnek össze, és szólanak ellenem; de a te szolgád igazságaidban gyakorolja magát;
mert bizonyságaid az én elmélkedésem, és tanácsom a te igazságaid.

DALETH.
A porhoz ragadt lelkem; eleveníts meg engem a te igéd szerint.
Elbeszélem utaimat, és meghallgatsz engem; taníts meg engem a te igazságaidra.
Oktass engem igazságaid útjára: és gyakorolni fogom magamat csodatételeidben.
Lelkem elbágyad az unakodás miatt; erősíts meg engem igéid által.
A gonoszság útját távoztasd el tőlem, és törvényed szerint könyörűlj rajtam.
Az igazság útját választottam, nem feledem el itéleteidet.
Bizonyságaidhoz ragaszkodom, Uram! ne hagyj megszégyenűlnöm.
Parancsaid útján futok, ha kitágítod szívemet.

HE.
Taníts meg engem, Uram, a te igazságaid útjára; és mindenkor azt fogom követni.
Adj értelmet nekem, és vizsgálni fogom törvényedet, és megőrzöm azt teljes szívemből.
Vezess engem parancsaid ösvényére, mert kedvelem azt.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidra, és nem a fösvénységre.
Fordítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hiúságot; a te útadon engedj élnem.
Teljesítsd szolgádnak beszédedet a te félelmedről.
Vedd el gyalázatomat, melytől tartok; mert a te itéleteid gyönyörűségesek.
Ime ohajtom parancsaidat; éltess engem igazságodban.

VAU.
És jőjön rám, Uram, a te irgalmasságod; a te szabadításod beszéded szerint.
Hogy felelhessek egy szót szidalmazóimnak; mert bízom beszédeidben.
És ne vedd el számból soha az igazság igéjét, mert a te itéleteidben igen bízom.
És megtartom törvényedet mindenkoron, örökké és mindörökön örökké.
És tágas téren járok, mert a te parancsaidat keresem.
És szólok bizonyságaidról a királyok előtt; és nem fogok megszégyenűlni.
És elmélkedem parancsaidról, melyeket szeretek,
és fölemelem kezemet parancsaid után, melyeket szeretek; és gyakorlom magamat igazságaidban.

ZAIN.
Emlékezzél meg szolgádnak tett igédről, melyben nekem reménységet adtál.
Ez vigasztal engem lealáztatásomban; mert a te beszéded életet ad nekem.
A kevélyek gonoszúl cselekesznek mindenképen: de a te törvényedtől nem hajlok el.
Megemlékezem, Uram, a te örök itéleteidről, és megvigasztalódom.
Boszankodás fog el engem a te törvényedet elhagyó bűnösök miatt.
Énekűl lettek nekem a te igazságaid zarándokságom helyén.
Megemlékezem éjjel a te nevedről, Uram! és megtartom törvényedet.
Ez részem nekem, hogy a te igazságaidat keressem.

HETH.
Mondom: Az én részem, Uram, hogy megtartsam törvényedet.
Könyörgök színed előtt teljes szívemből: könyörűlj rajtam a te igéd szerint.
Gondolkodom útaimról, és bizonyságaidra térítem lábaimat.
Kész vagyok, és nem habozok megtartani parancsaidat.
A bűnösök kötelei körűlfognak engem: de a te törvényedet nem feledem el.
Éjfélkor is fölkelek neked hálát adni a te igazságod itéleteiért.
Társa vagyok én minden téged félőnek és parancsaid megőrzőjének.
A te irgalmasságoddal, Uram, teljes a föld; taníts engem igazságaidra.

TETH.
Jót tettél szolgáddal, Uram! a te igéd szerint.
Jóra és fegyelemre és tudományra taníts engem; mert hiszek parancsaidnak.
Mielőtt megaláztattam, vétkeztem; de már megtartom beszédedet.
Jó vagy te, és jóvoltodból taníts engem igazságaidra.
Megsokasodott rajtam a kevélyek gonoszsága; én pedig teljes szívemből vizsgálom parancsaidat.
Szivök megaludt, mint a tej; én pedig törvényedben elmélkedem.
Jó nekem, hogy megaláztál engem, hogy megtanúljam igazságaidat.
Jobb nekem a te szád törvénye sok ezer aranynál és ezüstnél.

JOD.
Kezeid teremtettek és alkottak engem; adj értelmet nekem, hogy megtanúljam parancsaidat.
A kik félnek téged, meglátva engem, vigadni fognak, mert a te igéidben igen bízom.
Megismerem, Uram! hogy igazság a te itéleteid, és igazvoltodban aláztál meg engem.
Legyen irgalmasságod vigasztalásomra, a te szolgádhoz való igéd szerint.
Jőjenek rám a te könyörűleteid, hogy éljek; mert a te törvényed az én elmélkedésem.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert igaztalanúl gonoszságot cselekedtek rajtam; én pedig parancsaidban gyakorlom magamat.
Térjenek hozzám a téged félők, és a kik tudják bizonyságaidat.
Legyen szívem szeplőtelen a te igazságaidban, hogy meg ne szégyenűljek.

KAF.
Segedelmedért eped lelkem; és a te igédben fölötte bízom.
Elbágyadnak szemeim igéreteidért, mondván: Mikor vigasztalsz meg engem?
Mert olyanná lettem, mint a tömlő a zúzmarázon; a te igazságaidat nem feledtem el.
Mennyi napja van még szolgádnak, mikor itéled meg üldözőimet?
Hiúságokat beszéltek nekem a gonoszok, de nem mint a te törvényed.
Minden parancsod igazság; ok nélkűl üldöztek engem, segíts rajtam.
Csaknem megemésztettek engem a földön: de én nem hagytam el parancsaidat.
Irgalmasságod szerint éltess engem, és megőrzöm a te szád bizonyságait.

LAMED.
Uram! a te igéd mennyben örökké megmarad.
Nemzedékről nemzedékre száll igazmondásod; megalapítottad a földet, és megmarad.
Rendelésedből megmarad a nap, mert neked szolgálnak mindenek.
Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban.
Örökké sem feledem el igazságaidat, mert azok által éltetsz engem.
Tied vagyok én, szabadíts meg engem; mert a te igazságaidat keresem.
Várnak rám a bűnösök, hogy elveszítsenek engem; de én bizonyságaidra figyelmezek.
Minden tökéletes dolognak is láttam végét; de a te parancsod határtalan.

MEM.
Mely igen szeretem, Uram, a te törvényedet! egész nap elmélkedésem az.
Ellenségeim fölött okossá tettél engem parancsoddal, mely örökké velem vagyon.
Minden tanítómnál értelmesebb vagyok, mert a te bizonyságaid az én elmélkedésem.
Bölcsebb vagyok a véneknél, mert a te parancsaidat kerestem.
Minden gonosz úttól eltiltom lábaimat, hogy megtartsam igéidet.
Itéleteidtől nem hajlok el, mert te adtál törvényt nekem.
Mily édesek ínyemnek a te beszédeid! a méz fölött számnak!
Parancsaidból lettem értelmes, azért gyűlölöm a gonoszság minden útját.

NUN.
Szövétnek lábaimnak a te igéd, és világosság ösvényeimnek.
Megesküdtem és eltökélettem: hogy megtartom igazságod itéleteit.
Egészen megaláztattam, Uram! éleszsz föl engem a te igéd szerint.
Az én szám önkéntes áldozatait vedd kedvesen, Uram! és itéleteidre taníts meg engem.
Lelkem mindenkor kezeimben van, de törvényedet nem feledtem el.
A bűnösök tőrt vetettek nekem, de nem tévelyedem el parancsaidtól.
Örökségűl bírom a te bizonyságaidat mindörökké, mert azok szívem vigasága.
Szívemet a te igazságaid megcselekvésére hajtom örökké, a jutalomért.

SAMECH.
A gonoszokat gyülölöm; és a te törvényedet szeretem.
Segítőm és oltalmazóm vagy te; és igédben fölötte bízom.
Távozzatok tőlem, gonosztevők! mert én Istenem parancsait vizsgálom.
Végy föl engem beszéded szerint, hogy éljek, és ne szégyeníts meg engem várakozásomban.
Segíts engem, és megszabadúlok; és igazságaidban elmélkedem mindenkoron.
Megveted mind, a kik eltávoznak itéleteidtől, mert csalárd az ő gondolatuk.
Törvényszegőnek tartom a föld minden bűnösét, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Szegezd át félelmeddel az én testemet, mert félek a te itéleteidtől.

AIN.
Itéletet és igazságot cselekszem; ne adj át engem rágalmazóimnak.
Segítsd szolgádat jóra, hogy ne rágalmazzanak engem a kevélyek.
Szemeim segedelmedért epednek, és a te igazságod igéiért.
Cselekedjél szolgáddal irgalmasságod szerint, és taníts meg engem igazságaidra.
Te szolgád vagyok én; adj értelmet nekem, hogy tudjam bizonyságaidat.
Ideje a cselekvésnek, Uram! mert elhanyagolják törvényedet.
Azért jobban szeretem parancsaidat az aranynál és topáznál.
Azért minden parancsodra igazodom, minden gonosz utat gyűlölök.

PHE.
Csodálandók a te bizonyságaid; azért vizsgálja lelkem azokat.
A te beszédeid fejtegetése megvilágosít, és értelmet ad a kisdedeknek.
Megnyitom számat és lélekzetet veszek, mert ohajtom parancsaidat.
Tekints rám, és könyörűlj rajtam, azok itélete szerint, kik nevedet szeretik.
Lépteimet igazgasd beszéded szerint, és ne uralkodjék rajtam semmi igaztalanság.
Ments meg engem az emberek rágalmaitól, hogy megtarthassam parancsaidat.
A te orczádat derítsd föl szolgád fölött; és taníts meg engem igazságaidra.
Vízomlások fakadnak szemeimből, mivel nem tartották meg törvényedet.

SADE.
Igaz vagy, Uram! és igaz a te itéleted.
Megparancsoltad igazságos bizonyságaidat, igen a te igazságodat.
Megemészt engem az én buzgalmam, mert ellenségeim elfeledték igéidet.
Fölötte tiszta a te beszéded, és szolgád szereti azt.
Kicsiny vagyok én és megvetett; de igazságaidat nem feledem el.
A te igazságod örökké igazság, és törvényed igazmondás.
Szorongatás és gyötrelem ért engem, de parancsolatid elmélkedésem.
A te bizonyságaid igazság mindörökké; adj nekem értelmet, és élni fogok.

COPH.
Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg engem, Uram! a te igazságaidat keresem.
Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Megelőzöm a korányt, és kiáltok, mert a te igéidben igen bízom.
Szemeim fölnyílnak hozzád hajnal előtt, hogy elmélkedjem beszédeidről.
Hallgasd meg szómat, Uram, irgalmasságod szerint; és itéleted szerint éltess engem.
Üldözőim közel vannak a gonoszsághoz, törvényeidtől pedig messze távoztak.
Közel vagy te, Uram! és minden utad igazság.
Kezdettől tudom bizonyságaidról: hogy örökre alapítottad azokat.

RES.
Lásd megaláztatásomat, és szabadíts meg engem, mert törvényedet nem feledtem el.
Itéld meg ügyemet, és szabadíts meg engem; a te igéd miatt éltess engem.
A bűnösöktől távol van a szabadúlás, mert a te igazságaidat nem keresik.
Sok a te irgalmasságod, Uram! itéleted szerint éltess engem.
Sokan vannak üldözőim, kik szorongatnak engem; de nem hajlok el bizonyságaidtól.
Látom a törvényszegőket, és epekedem, mert nem tartják meg beszédeidet.
Lásd, Uram! hogy szeretem parancsaidat; irgalmasságod szerint éltess engem.
A te igéid alapja igazság; örökkévaló a te igazságod minden itélete.

SIN.
A fejedelmek ok nélkül üldöznek engem; de csak beszédeidtől fél az én szívem.
Örvendek én beszédeiden, mint a ki sok zsákmányt talál.
A gonoszságot gyülölöm és utálom; törvényedet pedig szeretem.
Napjában hétszer mondok neked dicséretet a te igazságod itéleteiről.
Sok békeségök van törvényed szeretőinek, és semmi sincs botrányukra.
Várom, Uram, segedelmedet, és szeretem parancsaidat.
Lelkem megőrzi bizonyságaidat, és azokat igen szereti.
Megtartom parancsaidat és bizonyságaidat; mert minden utam színed előtt vagyon.

TAU.
Közelítsen, Uram, színed elé az én könyörgésem; a te igéd szerint adj értelmet nekem.
Jusson színed elé kérelmem; a te beszéded szerint ments meg engem.
Ajkaim dicsérettel fognak áradozni, mikor engem igazságaidra tanítasz.
Nyelvem mondja beszédedet; mert minden parancsod igazság.
Azon legyen kezed, hogy megszabadítson engem; mert a te parancsaidat választottam.
Ohajtom, Uram, segedelmedet; és törvényed elmélkedésem.
Él az én lelkem, és dicsér téged; és itéleteid megsegítenek engem.
Eltévelyedtem, mint az elveszett juh; keresd föl a te szolgádat, mert parancsaidat nem feledtem el.

Metrical 'New Version' (Tate & Brady)

English.png English text

Samech
113  Deceitful thoughts and practices
I utterly detest;
But to thy law affection bear
Too great to be expressed.

114  My hiding-place, my refuge-tow'r,
And shield art thou, O Lord;
I firmly anchor all my hopes
On thy unerring word.

115  Hence ye that trade in wickedness,
Approach not my abode;
For firmly I resolve to keep
The precepts of my God.

116  According to thy gracious word
From danger set me free;
Nor make me of those hopes asham'd
That I repose on thee.

117  Uphold me, so shall I be safe,
And rescu'd from distress;
To thy decrees continually
My just respect address.

118  The wicked thou hast trod to earth,
Who from thy statutes stray'd;
Their vile deceit the just reward
Of their own falsehood made.

119  The wicked from thy holy land
Thou dost like dross remove;
I therefore, with such justice charm'd,
Thy testimonies love.

120  Yet with that love they make me dread,
Lest I should so offend,
When on transgressors I behold
Thy judgments thus descend.

Ain
121  Judgment and justice I have lov'd;
O therefore, Lord, engage
In my defence, nor give me up
To my oppressors' rage.

122  Do thou be surety, Lord, for me,
And so shall this distress
Prove good for me; nor shall the proud
My guiltless soul oppress.

123  My eyes, alas! begin to fail,
In long expectance held;
Till thy salvation they behold,
And righteous word fulfill'd.

124  To me, thy servant in distress,
Thy wonted grace display,
And discipline my willing heart
Thy statutes to obey.

125  On me, devoted to thy fear,
Thy sacred skill bestow,
That of thy testimonies I
The full extent may know.

126  'Tis time, high time, for thee, O Lord,
Thy vengeance to employ,
When men with open violence
Thy sacred law destroy.

127  Yet their contempt of thy commands
But makes their value rise
In my esteem, who purest gold
Compar'd with them despise.

128  Thy precepts therefore I account
In all respects divine;
They teach me to discern the right,
And all false ways decline.

 

Resch
153  Consider my affliction, Lord,
And me from bondage draw;
Think on thy servant in distress,
Who ne'er forgets thy law.

154  Plead thou my cause; to that and me
Thy timely aid afford;
With beams of mercy quicken me
According to thy word.

155  From harden'd sinners thou remov'st
Salvation far away;
'Tis just thou should'st withdraw from them
Who from thy statutes stray.

156  Since great thy tender mercies are
To all who thee adore;
According to thy judgments, Lord,
My fainting hopes restore.

157  A num'rous host of spiteful foes
Against my life combine;
But all too few to force my soul
Thy statutes to decline.

158  Those bold transgressors I beheld,
And was with grief oppress'd,
To see with what audacious pride
Thy cov'nant they transgress'd.

159  Yet while they slight, consider, Lord,
How I thy precepts love;
O therefore quicken me with beams
Of mercy from above!

160  As from the birth of time thy truth
Has held through ages past,
So shall thy righteous judgments firm
To endless ages last.

Schin
161  Though mighty tyrants, without cause,
Conspire my blood to shed,
Thy sacred word has pow'r alone
To fill my heart with dread.

162  And yet that word my joyful breast
With heav'nly rapture warms;
Nor conquest, nor the spoils of war,
Have such transporting charms.

163  Perfidious practices and lies
I utterly detest;
But to thy laws affection bear,
Too vast to be express'd.

164  Sev'n times a day, with grateful voice,
Thy praises I resound,
Because I find thy judgments all
With truth and justice crown'd.

165  Secure, substantial peace have they
Who truly love thy law;
No smiling mischief them can tempt,
Nor frowning danger awe.

166  For thy salvation I have hop'd.
And, though so long delay'd,
With cheerful zeal and strictest care
All thy commands obey'd.

167  Thy testimonies I have kept,
And constantly obey'd;
Because the love I bore to them
The service easy made.

168  From strict observance of thy laws
I never yet withdrew;
Convinc'd that my most secret ways
Are open to thy view.

 

Tau
169  To my request and earnest cry
Attend, O gracious Lord;
Inspire my heart with heav'nly skill,
According to thy word.

170  Let my repeated pray'r at last
Before thy throne appear;
According to thy plighted word,
For my relief draw near.

171  Then shall my grateful lips return
The tribute of their praise,
When thou thy counsels hast reveal'd,
And taught me thy Just ways.

172  My tongue the praises of thy word
Shall thankfully resound,
Because thy promises are all
With truth and justice crown'd.

173  Let thy almighty arm appear,
And bring me timely aid,
For I the laws thou hast ordain'd
My heart's free choice have made.

174  My soul has waited long to see
Thy saving grace restor'd;
Nor comfort knew, but what thy laws,
Thy heav'nly laws, afford.

175  Prolong my life, that I may sing
My great Restorer's praise;
Whose justice from the depth of woes
My fainting soul shall raise.

176  Like some lost sheep I've stray'd, till I
Despair my way to find;
Thou, therefore, Lord, thy servant seek,
Who keeps thy laws in mind.

Metrical paraphrases by Isaac Watts

English.png English text

PART 1. (C. M.) verses 1-3, 165, 6, 21, 118, 119, 155.
The blessedness of saints, and misery of sinners
Blest are the undefiled in heart,
Whose ways are right and clean;
Who never from thy law depart,
But fly from every sin.

Blest are the men that keep thy word,
And practice thy commands;
With their whole heart they seek the Lord,
And serve thee with their hands.

Great is their peace who love thy law;
How firm their souls abide!
Nor can a bold temptation draw
Their steady feet aside.

Then shall my heart have inward joy,
And keep my face from shame,
When all thy statutes I obey,
And honor all thy name.

But haughty sinners God will hate,
The proud shall die accursed;
The sons of falsehood and deceit
Are trodden to the dust.

Vile as the dross the wicked are;
And those that leave thy ways
Shall see salvation from afar,
But never taste thy grace.

 

PART 2. (C. M.) verses 147, 55, 81, 214, 164, 62.
Secret devotion and spiritual-mindedness
To thee, before the dawning light
My gracious God, I pray;
I meditate thy name by night,
And keep thy law by day.

My spirit faints to see thy grace,
Thy promise bears me up;
And while salvation long delays,
Thy word supports my hope.

Seven times a day I lift my hands,
And pay my thanks to thee;
Thy righteous providence demands
Repeated praise from me.

When midnight darkness veils the skies,
I call thy works to mind;
My thoughts in warm devotion rise,
And sweet acceptance find.

 

PART 5. (C. M.) verses 97, 148, 3, 13, 54, 19, 103, 72, 127, 28, 49, 175.
Delight in Scripture; or The word of God dwelling in us
O how I love thy holy law!
'Tis daily my delight;
And thence my meditations draw
Divine advice by night.

My waking eyes prevent the day
To meditate thy word;
My soul with longing melts away
To hear thy gospel, Lord.

How doth thy word my heart engage!
How well employ my tongue!
And in my tiresome pilgrimage,
Yields me a heavenly song.

Am I a stranger or at home,
'Tis my perpetual feast;
Not honey dropping from the comb
So much allures the taste.

No treasures so enrich the mind;
Nor shall thy word be sold
For loads of silver well refined,
Nor heaps of choicest gold.

When nature sinks, and spirits droop,
Thy promises of grace
Are pillars to support my hope,
And there I write thy praise.

 

PART 7. (C. M.) verse 96
Imperfection of nature, and perfection of scripture
Let all the heathen writers join
To form one perfect book;
Great God! if once compared with thine,
How mean their writings look!

Not the most perfect rules they gave
Could show one sin forgiven,
Nor lead a step beyond the grave;
But thine conduct to heaven.

I've seen an end to what we call
Perfection here below;
How short the powers of nature fall,
And can no further go!

Yet men would fain be just with God
By works their hands have wrought;
But thy commands, exceeding broad,
Extend to every thought.

In vain we boast perfection here,
While sin defiles our frame,
And sinks our virtues down so far,
They scarce deserve the name.

Our faith, and love, and every grace,
Fall far below thy word;
But perfect truth and righteousness
Dwell only with the Lord.

 

PART 11. (C. M.) verses 5, 33, 29, 37, 36, 133, 176, 35.
Breathing after holiness
O that the Lord would guide my ways
To keep his statutes still!
O that my God would grant me grace
To know and do his will!

O send thy Spirit down to write
Thy law upon my heart!
Nor let my tongue indulge deceit,
Nor act the liar's part.

From vanity turn off my eyes;
Let no corrupt design,
Nor covetous desires, arise
Within this soul of mine.

Order my footsteps by thy word,
And make my heart sincere;
Let sin have no dominion, Lord,
But keep my conscience clear.

My soul hath gone too far astray,
My feet too often slip;
Yet since I've not forgot thy way,
Restore thy wand'ring sheep.

 

PART 14. (C.M.) verses 153, 81, 82, 71, 50, 92, 75, 67.
Benefit of afflictions, and support under them.
Consider all my sorrows, Lord,
And thy deliv'rance send;
My soul for thy salvation faints;
When will my troubles end?

Yet I have found, 'tis good for me
To bear my Father's rod;
Afflictions make me learn thy law,
And live upon my God.

This is the comfort I enjoy
When new distress begins,
I read thy word, I run thy way,
And hate my former sins.

Had not thy word been my delight
When earthly joys were fled,
My soul opprest with sorrow's weight
Had sunk amongst the dead.

I know thy judgments, Lord, are right,
Though they may seem severe;
The sharpest suff'rings I endure
Flow from thy faithful care.

Before I knew thy chast'ning rod
My feet were apt to stray;
But now I learn to keep thy word,
Nor wander from thy way.

 

PART 16. (C. M.) verses 25, 37, 107, 156, 40, 159, 93.
Prayer for quickening grace.
My soul lies cleaving to the dust:
Lord, give me life divine;
From vain desires and every lust
Turn off these eyes of mine.

I need the influence of thy grace
To speed me in thy way,
Lest I should loiter in my race,
Or turn my feet astray.

When sore afflictions press me down,
I need thy quickening powers;
Thy word that I have rested on
Shall help my heaviest hours.

Are not thy mercies sovereign still?
And thou a faithful God?
Wilt thou not grant me warmer zeal
To run the heavenly road?

Does not my heart thy precepts love,
And long to see thy face?
And yet how slow my spirits move
Without enlivening grace!

Then shall I love thy gospel more,
And ne'er forget thy word,
When I have felt its quickening pow'r
To draw me near the Lord.

 

PART 17 (L. M.) verses 143, 28, 51, 69, 110, 161, 78.
Courage and perseverance under persecution
When pain and anguish seize me, Lord,
All my support is from thy word:
My soul dissolves for heaviness;
Uphold me with thy strengthening grace.

The proud have framed their scoffs and lies,
They watch my feet with envious eyes,
And tempt my soul to snares and sin,
Yet thy commands I ne'er decline.

They hate me, Lord, without a cause,
They hate to see me love thy laws;
But I will trust and fear thy name,
Till pride and malice die with shame.

 

PART 18 (L. M.) verses 67, 59, 71-74.
Sanctified afflictions, or, Delight in the word of God
Father, I bless thy gentle hand;
How kind was thy chastising rod,
That forced my conscience to a stand,
And brought my wandering soul to God!

Foolish and vain, I went astray
Ere I had felt thy scourges, Lord;
I left my guide, and lost my way;
But now I love and keep thy word.

'Tis good for me to wear the yoke,
For pride is apt to rise and swell;
'Tis good to bear my Father's stroke,
That I might learn his statutes well.

The law that issues from thy mouth
Shall raise my cheerful passions more
Than all the treasures of the south,
Or western hills of golden ore.

Thy hands have made my mortal frame,
Thy Spirit formed my soul within;
Teach me to know thy wondrous name,
And guard me safe from death and sin.

Then all that love and fear the Lord
At my salvation shall rejoice;
For I have hoped in thy word,
And made thy grace my only choice.